Késő reneszánsz és barokk művészet  

 

A késő reneszánsz és barokk művészet állandó kiállítása közel 250 év magyarországi és közép-európai művészetét tekinti át, az 1600 körüli évek Bécsben, Prágában, készült manierista alkotásaival kezdődően. A 17. századot hazai egyházi emlékek, fából készült epitáfiumok, síremlékszobrok, az Árpád-házi szentek magyar ruhás ábrázolásai képviselik. A barokk kor kastélykultúráját falkép hatású rokokó életképek, csendéletek és reprezentatív nemesi portrégaléria idézik fel. A 18. század elejének művészetét cseh, sziléziai és német mesterek, illetve olyan magyar festők alkotásai jelenítik meg, akik külföldön váltak híressé, mint az Angliában élt csendéletfestő, Bogdány Jakab, valamint Mányoki Ádám, II. Rákóczi Ferenc udvari portréfestője. A palota dunai teremsorának nagyterme ad helyet a barokk egyházi művészet emlékeinek, az oltárképeknek és oltárszobroknak. Alkotóik gyakran külföldről hívott művészek voltak, mint a korszak legjelentősebb osztrák mesterei, Franz Anton Maulbertsch, valamint Johann Lucas Kracker. A monumentális alkotások mellett oltárkép- és freskóvázlatok segítenek felidézni a barokk egyházi festészet egykori teljességét, közülük több magyar szent királyok legendájából vett jelenetet dolgoz fel. A felvilágosodás kori portré és tájkép, az ekkor megjelenő történelmi eseménykép, klasszicizáló allegória és népéletkép kiállított darabjai már a 19. századi polgári és nemzeti érzelmű festészet előfutárai.