Középkori és reneszánsz kőtár

Lapidáriumunk a Magyar Nemzeti Galéria legkorábbi emlékeit őrzi: szobortöredékeket, szobrászi értékű épületfaragványokat, valamint sírkőtöredékeket a magyarországi kőfaragás 11. századi kezdeteitől 1526-ig. A preromanika palmettás frízeitől a romanikába az 1100 körüli aracsi síremlék vezet át. A román kor 12. századi figurális együttesei a somogyvári apátságból és a pécsi székesegyházból valók. Az 1200 körül jelentkező gótika korai faragványegyüttesei a kalocsai székesegyházból és a pilisi ciszterci apátságból származnak. E kor emblematikus darabja a kalocsai királyfej. Az 1220-as években megjelenő klasszikus gótika fő műve Gertrudis királyné síremléke. A jáki bencés apátság faragványai a gótikával együtt élő késői romanika világát idézik. A precíz és részletgazdag gótikus szerkezeti kőfaragást a rekonstruált pilisi szentélyrekesztő és a budaszentlőrinci pálosok zárterkélyének részlete képviseli. Előbbi a rajta elhelyezett szobrok töredékeivel az Anjou-kor, utóbbi a Zsigmond-kor eleganciájáról tanúskodik. A Mátyás-kori reneszánszot fő művek sora illusztrálja: a Mátyás és Beatrix-dombormű, Giovanni Dalmata diósgyőri oltára, a Verrocchio műhelyében készült budai kút töredéke. A reneszánsz kőfaragás Jagelló-kori emlékei a Nyitráról származó epitáfium középrésze Krisztus búcsújának finom, domborműves ábrázolásával és az 1526-os évszámot viselő Báthori Madonna.

A középkori kőtár jelenleg nem látogatható, kérjük szíves megértésüket!