Munkácsy Mihály és a századvég realizmusa

Külön teremsor mutatja be Munkácsy Mihály munkásságát, valamint a nyomdokain haladó, realista irányzatot követő magyar festők művészetét.

Munkácsy pályáját egészen a kezdetektől végigkísérhetjük, kezdve a bécsi, müncheni, majd düsseldorfi akadémián még romantikus szellemben festett népi táj- és életképeitől – mint például a borongós színvilágú Vihar a pusztán – a korszakos jelentőségű, Párizsban nagy sikereket elérő realista képein keresztül egészen a nagypolgári környezetet bemutató szalonzsánerekig. Munkácsy korai realizmusát többek között első jelentős műve, a párizsi Salonon éremmel kitüntetett Siralomház, illetve a szintén Düsseldorfban készült Tépéscsinálók képviselik. Itt láthatók Munkácsy művészbarátjának, a fiatalon elhunyt Paál Lászlónak a Fontainebleau melletti Barbizonban festett tájképei, például az Út a fontainebleau-i erdőben című műve.

Munkácsy életművének második felében a népi életképeket felváltják a halállal, a betegséggel küzdő ember szenvedéseinek ábrázolásai (Milton, Mozart halála), illetve az ezekkel egy időben festett, előkelő szobabelsőket ábrázoló szalonképek, amelyek a nagypolgárság gondtalan életét örökítik meg változatosan gazdag színvilággal.

Az utolsó két teremben a Munkácsy-hagyományt folytató művészek munkái láthatók: egyrészt a Munkácsyhoz hasonló nyomvonalat (München–Párizs) bejáró kortársak (Mészöly Géza, Deák Ébner Lajos) képei, másrészt az ő stílusát követő, zömében az Alföldön dolgozó fiatalabb festőgeneráció (Bihari Sándor, Fényes Adolf, Koszta József, Rudnay Gyula, Tornyai János) falusi és a kisvárosi hétköznapokat megörökítő alkotásai.

 

A kiállítás kurátorai

Bakó Zsuzsanna

Zwickl András