Szobor Osztály

Gyűjteményünk a magyar művészet legjelentősebb 19–20. századi szobrait őrzi. Műtárgyállományunk jelenleg 4600 darabot számlál, közülük a legkiemelkedőbb alkotásokat állandó kiállításunkon mutatjuk be.

A 19. század első felének mestere, Ferenczy István kortársakat megörökítő portréi – köztük a kor jelentős költőjének, Kölcsey Ferencnek portréja és Önarcmása (1830 körül) – meghatározó művek. A Pásztorlányka (A szép mesterségek kezdete, 1820–1822) volt az a programmű, amellyel Ferenczy a magyar szobrászat alapjait kívánta lerakni. Mindeközben tért nyert a klasszicizmus is a honi közízlésben; az iparosság határmezsgyéjén dolgozó kismesterek (például Dunaiszky Lőrinc, Kugler Ferenc, Czélkuti Züllich Rudolf), majd a klasszicizáló akadémizmus mesterei (Engel József és Vay Miklós) művészetében – más eszmei és esztétikai hatásokkal elegyedve – tovább élt és virágzott a század derekán is túl.

A Bécsben tanult Alexy Károly munkásságával szobrászatunk a nemzeti romantika áramlatához kapcsolódott a negyvenes években.

Izsó Miklós a 19. századi romantikus szobrászat képviselője. A korszak vezető műfajában, a portrészobrászatban működött (Pyrker János, 1870), emellett ő volt a magyar népélet első és egyben leghitelesebb megörökítője (Búsuló juhász, 1862; Táncoló paraszt, 1870 körül).

Az 1870-es évektől kezdődően a portrészobrászat reprezentatív igényeket kielégítő műfaja jelentős szerepet játszott. Strobl Alajos finom realizmussal (Luischen, 1884; Anyánk, 1894) és Zala György nagyvonalú eleganciával (Jármay Béláné, 1890) mintázott büsztjei voltak a műfaj leghangsúlyosabb alkotásai.

Az emlékműszobrászat is ebben a korszakban élte virágkorát. Legszebb darabjai Fadrusz János (Mátyás király lovasszobra, 1902), Holló Barnabás, Huszár Adolf, Róna József (Savoyai Jenő lovasszobra, 1900 körül), Ligeti Miklós (Anonymus, 1903), Zala György (Honvédszobor, 1890) alkotásai gyűjteményünkben.

Az állandó kiállításunk tematikus egységeként látható szoborkabinet a 19. század fordulójától az 1920-as évek közepéig készült fehérmárvány-szobrokból mutat be néhány jellegzetes aktábrázolás-típust a magyar szobrászat gyűjteményünkben lévő remekei közül.

A 20. század művészeti mozgalmainak és csoportosulásainak jellegzetes alkotásait szintén megtalálhatjuk gyűjteményünkben. A szecesszió és szimbolizmus időszakát például Körösfői Kriesch Aladár (Sancta Mater, 1909), Moiret Ödön (Női képmás, 1909 körül), Ligeti Miklós (Térey Edit, 1905 körül), Kisfaludi Strobl Zsigmond (Finálé, 1912) és Kövesházi Kalmár Elza (Szent Erzsébet) szobrai fémjelzik. A 20. század első évtizedeinek „modernista törekvéseit” többek között Fémes Beck Vilmos (Térdelő fiú, 1912), Vedres Márk (Álló fiú, 1910), Beck Ö. Fülöp (Fekvő női akt, 1912) és Medgyessy Ferenc (Anya gyermekével, 1917) művei képviselik. Az avantgárd és konstruktivista irányzat főbb alkotói Csáky József (Női akt, 1926 körül), Ferenczy Béni (Fiatal férfi, 1919), illetve Bokros Birman Dezső (Ady, 1924). A II. világháború körüli művészetet a már korábban említetteken kívül Forgách Hann Erzsébet (Önarckép, 1945–1948) és Vilt Tibor (Gyermekfej háború után, 1946) szobrai reprezentálják.