A tervezőasztaltól a hirdetőoszlopig

Válogatás Gunda Antal grafikusművész hagyatékából

Hogyan zajlott az illusztrátorok és plakátművészek diplomavédése 1952-ben? Hogy nézett ki egy káderlap a Képzőművészeti Főiskolán? Milyen feladatokat kapott a grafikus iskolái elvégzése után az 1950-1960-as években? Papír falvédő és kártyanaptár - mi az? Miért foglalkozott a Ludas Matyi szatirikus hetilap egy egészségvédelmi plakáttal? Egyáltalán milyen újság is volt ez? Milyen művészi utak vezettek az 1960-as évek filmplakátjaihoz, amelyek a magyar plakátművészet kiemelkedő alkotásainak számítanak? Mi a különbség kézzel rajzolt terv és a nyomdai úton kivitelezett plakát és prospektus között? Ilyen és ezekhez hasonló kérdésekre ad választ a grafikai kabinet következő kiállítása.

Kiállításunk a Gunda Antal grafikusművész özvegye által a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galéria grafikai gyűjteménye számára felajánlott hagyatékból, illetve a múzeum saját plakátgyűjteményének Gunda-műveiből válogatott anyagot mutat be.

Gunda Antal (1929-2013) 1952-ben diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán. Jellegzetes, a korszak hangulatát tükröző nívós plakátjai és egyéb alkalmazott grafikai munkái jól példázzák az 1950-1970-es évekbeli magyar tervezőgrafika színvonalát. A most gyűjteményünkbe került művek és a nálunk őrzött más Gunda Antal-munkák jól láthatóan kirajzolják a korszak reklámgrafikájának stiláris változásait a festői realizmustól a síkszerű, elvontabb ábrázoláson át a fotómontázsig, majd a tárgyilagos grafikai jelrendszerig. Az egyben megőrzött hagyaték kivételes lehetőséget nyújt arra, hogy betekintsünk az alkotófolyamatba, a művészi tervezés körülményeibe, a zsűrizésbe, a tervezőgrafika legkülönfélébb, kevésbé látványos részleteibe, a művész tájékozódásának, művelődésének képi és szöveges forrásaiba.
Kiállításunk ugyanakkor azt is mutatja, hogy milyen fontos szerepet játszik a múzeumi gyarapításban a magánszemélyek, gyűjtők, vagy jelen esetben a művész hagyatékával gondosan sáfárkodó örökösök önzetlen ajándékozása.