Múzeumtörténet

A Magyar Nemzeti Galéria a magyarországi képzőművészet kialakulásának és fejlődésének folyamatát dokumentáló és bemutató legnagyobb közgyűjtemény. Gyűjtőköre az államalapítástól napjainkig, a legkorábbi magyarországi emlékektől a kortárs művészetig terjed. Állandó kiállításai átfogó képet adnak a magyar művészet történetéről.

A Magyar Nemzeti Galéria létrejötte abba a magyar muzeológiát jellemző folyamatba illeszkedik, amelynek során az 1802-ben alapított Magyar Nemzeti Múzeumból az 1870-es évektől kezdődően sorra szakadtak ki az egyre speciálisabb gyűjteményeket őrző szakmúzeumok. Ennek megfelelően a képzőművészeti alkotásokat őrző gyűjtemények az 1896-ban alapított Szépművészeti Múzeumba kerültek. A modern magyar alkotások gyors gyarapodása azonban már az 1920-as években halaszthatatlanná tette a magyar és a nemzetközi anyag szétválasztását. Ennek eredményeként született meg 1928-ban a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, amely önálló épületben, de ugyanazon intézmény keretén belül mutatta be a Nagybányával kezdődő korszak képzőművészetét. 1945 után ismét az intézményi centralizáció került a kultúrpolitika középpontjába: 1953-ban államosították a Fővárosi Képtár gyűjteményét, amely a Szépművészeti Múzeumba való beolvasztást jelentette. Az ezáltal még hatalmasabbra duzzadó magyar képzőművészeti anyag méltó és kellő terjedelmű bemutatására így a Szépművészeti Múzeumban egyre kevésbé volt lehetőség.

Az 1956-os forradalom után fogalmazódott meg a magyar kultúrpolitikában egy teljesen önálló magyar képzőművészeti múzeum megalapításának gondolata, s született meg végül 1957-ben a Magyar Nemzeti Galéria.

Az 1957-ben megalapított Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeinek alapját a Szépművészeti Múzeum Új Magyar Képtára, modern szobor- és érem-, valamint grafikai gyűjteményének magyar anyaga képezte. Ebben az időben a kollekció mintegy 6000 festményből, 2100 szoborból, 3100 éremből, 11000 rajzból és 5000 nyomatból állt. A Magyar Nemzeti Galéria 1957. október 5-én nyílt meg a volt Kúria épületében a Kossuth téren (jelenleg Néprajzi Múzeum). Az állandó kiállítás mellett az 1957. október végén megnyílt első időszaki kiállítás a nagybányai Réti István művészetét mutatta be.

 A múzeum történetének újabb nagy fordulópontja az intézmény 1975-ös átköltözése volt a Budavári Palota felújított B–C–D épületeibe. Az új helyen 1975 októberében nyílt meg az első kiállítás, amelyen középkori szárnyasoltárokkal találkozhatott a közönség. A középkori magyar anyag korábban a Szépművészeti Múzeum Régi Magyar Osztályához tartozott, s miután ez a gyűjteményi anyag is átkerült a Magyar Nemzeti Galériába, a Budavári Palotában először nyílt lehetőség a magyar művészet történetének teljes bemutatására a 11. századtól kezdve egészen a jelenkor művészetéig.

2005-ben a Magyar Nemzeti Galéria kiállítóterei a Budavári Palota A épületével bővültek, amely nagyobb léptékű ideiglenes kiállításoknak ad helyet.

2012-ben a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria egy intézménnyé egyesült. A Szépművészeti Múzeum jelenlegi felújítása miatt 2015-től a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének válogatott remekművei ideiglenesen a Magyar Nemzeti Galériában tekinthetők meg.

A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye jelenleg 110 000 műtárgyat foglal magában, kiemelkedő darabjait a közönség az állandó kiállításokon láthatja, az egyes alkotók életművének gazdagabb bemutatására a múzeum időszaki kiállításai adnak lehetőséget.