Magyarország leghosszabb ideig trónon lévő uralkodója, Ferenc József, hatvannyolc évig tartó uralkodás után, 1916 novemberében halt meg. Ferenc Józsefet sokan megörökítették Barabás Miklóstól Benczúr Gyuláig, László Fülöptől Vaszary Jánosig. A legkülönösebb Ferenc József-képeket azonban Csontváry Kosztka Tivadar alkotta meg.
Csontváry Kosztka Tivadar: Ferenc József, 1914, papír, szén, 1170 x 1495 mm, Magyar Nemzeti Galéria
Csontváry közismerten nagy tisztelője volt az uralkodónak. Ennek a szinte naiv és átlelkesült királytiszteletnek az egyik legfontosabb motívuma az volt, hogy Ferenc Józsefet is művésznek tartotta. Amikor az első világháború éveiben Csontváry papírra vetette egy leendő nagy kiállításának és saját múzeumának a tervét, ebben is fontos összefüggésben említette meg a királyt. Az emlékmúzeum középső, úgynevezett Tátra-terméhez kisebb termek csatlakoztak volna, köztük egy terem Csontváry korai, 1894-es müncheni szénrajzaival. Csontváry megjegyzése szerint ebben a teremben „esetleg François 1845. rajzai volnának kiállíthatók”. Bizonyos, hogy a franciás néven a király személyét kell értenünk, illetve Ferenc József 1845-ös, 15 éves korában készült rajzait. Csontváry nagyon bízott abban, hogy múzeumának terveihez a király személyében támogatóra talál. Rokonléleknek tartotta nemcsak mint művészt, hanem mint olyan embert is, aki figyel az égi jelekre, „mert a felséges Úr is szabad idejében festőihletnek hódol, Isteni összeköttetés nélkül semmire nem gondol”.
Arthur Floeck fotója 1913
A király iránti tiszteletének volt jele, hogy 1914-ben egy nagyméretű festmény kivitelezésére tett előkészületeket. A Monarchia háborús hadbalépésének egyik legismertebb képi emléke Ferenc József plakátokon és képeslapokon is terjesztett, „Népeimhez” („An meine Völker”) című kiáltványa. A kiáltványhoz felhasznált fotó még a békeévek végén, 1913-ban készült, egyáltalán nem háborús céllal. Artur Floeck, udvari fotós fényképe az asztalánál dolgozó királyt örökítette meg. Csontváry egy másfél méteres szénrajz-másolatot készített a fotóról. Ezt a rajzot, pontosabban a főbb körvonalakat, később pauszpapírra másolta azzal a céllal, hogy a pausz-másolat felhasználásával vászonra kopírozza a képet, s a vásznon immár színesben, olajfestményként dolgozza ki a témát. A festmény végül nem készült el, a szénrajz és a pausz azonban Csontváry hagyatékában maradt fönn.
Ferenc József háborús kiáltványa
Csontvárytól nem volt idegen a népeit háborúba vezető király képe. A háború az ő gondolkodását is befolyásolta. Hazafi volt, hitt a háborús győzelemben, hitt a királyban. 1917-ben hatvanezer korona értékben még hadikölcsönt is jegyzett. Sőt, a háború éveiben Csontváry a saját festészetét is egyre inkább valami haditettként fogta föl. A „Pozitívum” című késői írásában az 1907-es párizsi kiállításáről így ír: „…mikor már megvolt a szükséges hadseregem, Párisnak tartva 1907-ben milliókkal szemben álltam egyedül az isteni gondviselés eredményével, s az egész világ hiúságát pocsékká zúztam; egy napon Párist kapitulációra bírtam s a világot túlszárnyaltam, de tíz millió embert el nem pusztítottam, csupán kijózanítottam őket…” A „Ki festhet csataképet” című írásában pedig érdekes párhuzamot von a fegyverek és a képek között: „A háborúban a 30 és feles, a 42-esek irtózatos rombolása lepte meg a világot – ez ugyanaz, mint a festészetben a 30 és 40 négyzetméteres plein air vásznak hatása.”
De talán az sem véletlen, hogy Csontváry éppen egy olyan fotót választott előképül, amelyen a király tevékenységéről végül is nem állapítható meg, hogy ír-e vagy rajzol. Artur Floeck fotóján ugyanis a Ferenc József előtt fekvő, nagyalakú papírlapon jól kivehetően egy kép látható, amely természetesen leginkább a király által tanulmányozott újságlap illusztrációja lehet, de Csontváry értelmezésében akár egy rajz is, amelyen a király éppen dolgozik. Ebben az esetben nem túl merészség feltételezni, hogy Csontváry a rajzoló, a „festőihletnek” hódoló uralkodót is próbálta megjeleníteni.
2018. november 21.