A Magyar Nemzeti Galéria izgalmas kiállítási programmal várja látogatóit 2022-ben: többek között Art deco és Vaszary kiállítás, valamint két izgalmas kamaratárlat található az idei kínálatban.
Art deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek (1925–1938)
április 12. – augusztus 28.
Réz Diamant Tibor: Tiller görlök a Mulató Párizs revüfilmben, 1927. Országos Széchenyi Könyvtár
A nagyszabású kiállítás a két világháború közötti korszak vizuális kultúrájának egyik markáns kifejeződésére, a luxust és a modernitást ötvöző nemzetközi irányzat, az art deco tárgyaira és ezeken keresztül a mindennapi életre fókuszál: a polgári élet tereire, a nagyvárosi, modern életforma megnyilvánulásaira és kiemelten az art deco vizuális világának egy fontos elemére, a plakátra. Bemutatjuk a budapesti modern élet tereit: a polgári otthonokat, az áruházak, mozik, éjszakai szórakozóhelyek világát. A kiállításban a plakátok jelentik a fő vonulatot: tükrözik a kor jelenségeit, az új nőideált, a modern divatot, a sport és egészség kultuszát, az újdonságokat – autó, rádió, hangosfilm – vagy a szórakozás új formáit, mint például jazzkoncertek, mulatók, revük. Az első világháború traumája után, a gazdasági konszolidációval együtt, a húszas évek második felében féktelen vágy jelent meg az élet élvezete iránt, s ez a dekadens és mondén csillogás egyben az egyik meghatározó eleme az art deco ízlésvilágának.
A kiállítás középpontjában a magyar art deco vizuális kultúra, a plakátművészet és társműfajai állnak, amelyekről eddig nem született átfogó kiállítás. A tárlat több mint 250 műtárgyat mutat be. A kiállítás kiemelt partnerei az Országos Széchényi Könyvtár és az Iparművészeti Múzeum.
Dancing 1925 – magyar művészek a párizsi éjszakában
Kamarakiállítás
április 28. – augusztus 28.
Vértes Marcell: Dancing album címlapja, 1925.
Az első világháború kataklizmája után kialakuló iparművészeti és építészeti tendencia, az art deco, mely az 1920-as évek egyik legjellemzőbb, egész Európát és az Egyesült Államokat is érintő áramlata volt, és amely nem csak a művészetek területén jelentkezett, valójában egy egész korszak életmódját, sőt életérzését is jelöli. Az éjszakai élet, a modern szórakozás, a mulatók, lokálok képei ugyanolyan dekoratív módon jelennek meg a rajzokon, a grafikákon, mint a modern gépek, automobilok, repülők, vagy éppen a zsúfolt nagyvárosok.
Az 1925-ös párizsi iparművészeti világkiállítás alapvetően határozta meg az évtized szellemiségét és formavilágát. Párizsban nemcsak napközben volt élénk kulturális élet, de éjszaka is nagy volt a pezsgés, rengeteg szórakozóhely, lokál és bár nyújtott lehetőségeket a mulatni vágyóknak. Az Amerikából érkező jazz meghódította egész Európát és természetesen Párizst is, a legdivatosabb táncok, a charleston, a shimmy, a boston, a foxtrott és a tangó voltak; a dancing őrület nemcsak magát a táncolást jelentette, hanem azt az egész felfokozott hangulatú életérzést, melyet a háború okozta traumát kitombolni, szórakozni vágyó emberek kerestek.
Ebben az időszakban számos magyar művész élt a francia fővárosban vagy látogatott ki oda, többek között Vértes Marcell, Vaszary János és Vadász Miklós, akiknek kiállításunkban sorakozó művein rálátásunk nyílik az „années folles” Párizsára.
Vaszary. Az ismeretlen ismerős
szeptember 15. – 2023. január 15.
Vaszary János: Tengerparti hotelszoba, 1934 körül
2022 őszén, születésének 155. évfordulóján a magyar képzőművészet egyik jelentős mesterének, a rendkívül változatos stílusokban alkotó Vaszary Jánosnak a műveiből rendezünk kiállítást. A tárlaton bemutatásra kerülő mintegy 70 műből 24 mindeddig teljesen ismeretlen volt mind a szakma, mind a közönség számára.
2016-ban, a költözés előkészítésének folyamatában kezdődött el a Galéria épületében őrzött teljes műtárgyanyag számbavétele. Ekkor bukkantak rá a művészettörténészek az egyik pinceraktár mélyén több évtizede meghúzódó két vászontekercsre, amely egyenként 20-20 Vaszary-olajfestményt rejtett. A „lappangó” művekkel korábban nem találkoztak, sehol sem reprodukálták őket, még Vaszary életében sem, így feltételezhető, hogy közvetlenül a művész műterméből, illetve hagyatékából kerültek a közgyűjteménybe. Az újonnan előkerült alkotások közül a legszebb, legizgalmasabb 24 művet mutatja be a kiállítás. A festmények a teljes életmű szinte minden korszakát képviselik: a korai impresszionisztikus időszaktól az expresszív kompozíciókig, a párizsi art deco stílustól a Duna-korzó képeiig és a mediterrán hangulatú tengerparti jelenetekig. A tárlatot a múzeum gyűjteményében található Vaszary-remekművek, valamint magángyűjteményekből kölcsönzött kevésbé ismert, sokáig lappangónak hitt alkotások egészítik ki.
A festő poéta: Tichy Gyula, a magyar szimbolizmus mestere
Kamarakiállítás
október 27. – 2023. február 12.
Tichy Gyula: És elindul a kéz … Plakátterv a KÉVE művészcsoport 2. kiállításához, 1909
(sokszorosított grafika)
Tichy Gyulát, a magyar grafika kiemelkedő jelentőségű mesterét az angol és a bécsi szecesszió művészei, Aubrey Beardsley, Walter Crane, Gustav Klimt művei inspirálták. Kifinomult vonalvezetésű, a szimbolizmus témáit dekoratívan megfogalmazó rajzai, akvarelljei, linóleummetszetei, rézkarcai és temperaképei hamar sikert arattak. 1908 és 1913 között készült linóleummetszetei a magyar századfordulós grafika talán legeredetibb művei, de ugyanilyen sokrétűek és látványosak rézkarcai és akvarelljei is. Életműve egységes, koherens egész, amelyben a korszak modern eszméi, aktuális kérdései (a női szerepek, a város és vidék ellentéte, a városi tematika, a technika fejlődése) allegorikus formában, a szecesszió lineáris, ornamentális formanyelvén jelentek meg. A tárlaton a Galéria gyűjteményében található grafikák és festmények, valamint a Képzőművészeti Egyetem művészeti gyűjteményének néhány lapja látható.
Ungarische Moderne 1910–1933
november 3. – 2023. február 6.
Berlinische Galerie, Berlin
Tihanyi Lajos: Nagy önarckép enteriőr – Ablaknál álló férfi, 1922.
A 20. század elején Berlinben élő és alkotó magyar művészek műveiből nyílik kiállítás a német főváros egyik legjelentősebb kiállítóhelyén, a Berlinische Galerie-ben, Berlin modern művészeti múzeumában. A kiállítás először mutatja be átfogó módon az 1910 és 1933 közötti időszakban hosszabb-rövidebb ideig Berlinben élő magyar művészeket és az itt készült vagy kiállított műveiket. A kiállítás a berlini Secessionban 1910-ben megrendezett nagy magyar kiállítással indul, majd az első világháború utáni időszakban a különböző csoportokhoz és stílusirányzatokhoz tartozó művészek berlini periódusából láthat műveket a közönség. A MA folyóirat körének avantgárd művészetét Kassák Lajos mellett például Moholy-Nagy László és Bortnyik Sándor képviselik. A berlini Der Sturm galériájában nagy számban kiállító magyar művészek közül többek között Kádár Béla, Scheiber Hugó és Bernáth Aurél alkotásai láthatók majd. Más berlini galériákban és kiállításokon mutatták be műveiket Nemes Lampérth József, Tihanyi Lajos és Ferenczy Noémi. A kiállításban nemcsak képzőművészek, hanem építészek, fotográfusok, sőt filmesek is helyet kapnak: Breuer Marcell, Besnyő Éva és Bándy Miklós műveit olyan dokumentumok egészítik ki, amelyek a magyar művészeknek a berlini művészetben játszott meghatározó szerepét illusztrálják.