Kihűlt világ. Farkas István (1887-1944) művészete

Farkas István, az első világháború utáni magyar modernizmus egyik legeredetibb alkotója, kivételes életművet hagyott hátra, amely semmiféle stíluskategóriába sem illeszthető be. A magyar és a francia műkritika egyaránt koruk jelentős művészének tekintette, akinek látásmódja, képi világa, technikai igényessége, felkészültsége, kísérletező kedve kimagasló volt a kortársai között. A Magyar Nemzeti Galéria mindeddig példátlan gazdagságban mutatja be Farkas István életművét. Az eddigi kiállításokon a nagyközönség mintegy 80 képnél nem láthatott többet, most 170 alkotással találkozhatunk, közöttük Farkas mestereinek a munkáival is. Mednyánszky László, Gulácsy Lajos és a külföldi kortársak: James Ensor, Edvard Munch, Léon Spilliaert néhány műve tágabb összefüggésben segít megérteni Farkas művészetét.

Az első szekció Farkas István korai, még Mednyánszky László melletti tanulmányai során festett munkáit mutatja be, amelyeket a művész fiatalkori és az első világháború frontjain készült munkái követnek. A korai olaj-vászon műveket – modellekről és családtagokról készült portrékat – bemutató terem után lépünk a művész 1924 és 1929 közötti párizsi éveinek, az életmű idehaza legkevésbé ismert részének festményeit és grafikáit bemutató térbe. Itt a tempera-falemez festmények és az azokból készült nyomatok mellett korabeli filmhíradók és a Farkasról megjelent újságcikkek nagyméretű fotói teszik átélhetővé azt a miliőt, amelyben Farkas István Párizs egyik nagyra értékelt művésze lett. André Salmon költő és műkritikus – Cézanne, Seurat, Picasso, Modigliani, Chagall méltatója – 1936-ban megjelent Farkas Istvánról írt monográfiájában így fogalmazott: „A világháború után, a vadak forradalma után, a kubista korszak után, az orfizmus néhány mozgalmas napja után bontakozott ki Párizsban Farkas István zsenije: íme, egy tudós művész, tökéletes mester, aki mentes a szürrealista szertelenségektől, megvan benne az a  találékonyság, amely tizenöt évvel korábban annak a Pablo Picassónak műtermében összegyűlt költőket jellemezte, akivel Farkas Istvánnak csak az az ördögi adottsága volt közös, hogy ő is a valóság legegyetemesebb jeleivel fogalmazta meg az álmait.”

Farkas István: Szomory Dezső arcképe, 1921. Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr, Patkó-gyűjtemény. Fotó: Darabos György

Farkas István: Vihar után, 1934. Kolozsváry-gyűjtemény, Győr. Fotó: Darabos György

Farkas István: Azt mondta… 1941. Kecskeméti Katona József Múzeum. Fotó: Darabos György

Egy újabb szekcióban kapnak helyet azok az alkotások, amelyek a Farkasra különösen jellemző témák és motívumok körét mutatják be. A fehér kerti szék, a magányosan álló ház, a két- vagy többalakos kompozíciók a legjellemzőbb motívumai ennek a világnak. A következő terem Farkas István 1936-os Ernst-múzeumbeli kiállítását rekonstruálja, amelyben a művész széles, fehér keretekbe illesztette festményeit, hogy színei teljes valójukban érvényesülhessenek. A „Barbár erők” című szekcióban azok a művek kaptak helyet, melyek már a közelgő háborút és a vészterhes történelmi időket jelzik. Külön szakaszban mutatjuk be Farkas szigligeti tájképeit. A művész 1937-ben építtette szigligeti nyaralóját, amelyben csak néhány boldog nyarat tölthetett, az utolsót 1943-ban. Ennek az 1943-as évnek a képei alkotják a kiállítás utolsó, még festészeti tartalmú egységét.

Az utolsó teremben már csak három Farkas István által írt levelezőlapot láthatunk, mely arról tanúskodik, hogy a Rökk Szilárd utcai gyűjtőtáborban egyre kétségbeesettebben, de még reménykedve várta a sorsát. Utolsó segélykiáltását Herczeg Ferencnek közvetlenül a bevagonírozása előtt írta. De e levél nem érte el időben a címzettet, Farkas élete az auschwitzi haláltáborban ért véget.

Kiállításunkat eddig ismeretlen fotókkal és dokumentumokkal egészítjük ki, hogy még közelebb kerüljünk Farkas művészetéhez és személyiségéhez. A kiállítást 344 oldalas, gazdagon illusztrált magyar és angol nyelvű katalógus kíséri.

A kiállítás kurátora: Kolozsváry Marianna művészettörténész.

A tárlatot a Soá című kamarakiállítás egészíti ki, amely a 75 évvel ezelőtti vészkorszak áldozatainak állít emléket.

A tárlat együttműködő partnerei a Farrow & Ball és a Hotel Zenit Budapest Palace.