En

München magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850-1914

- 2009. október 1. - 2010. január 10.

 

Az elmúlt két évtizedben a müncheni akadémia és művészeti centrum szerepének vizsgálata a közép-kelet-európai országok művészettörténeti kutatásaiban előtérbe került, s a környező országok (Lengyelország, Horvátország, Görögország stb.) sorra rendezik azonos témájú kiállításaikat, amelyekben a közös gyökerek feltárásával megpróbálják bemutatni nemzeti festészetüknek a XIX-XX. század fordulóján lejátszódó fordulatait, amelyek szinte kivétel nélkül Münchenhez, annak akadémiájához, illetve az ott felvett hatásokhoz köthetők. A téma aktualitását növeli, hogy 2008-ban a müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia 200 éves évfordulóját ünnepelte, amelynek alkalmából rendkívül nagyszabású kiállítással, illetve hatalmas, számos szempontot megvizsgáló katalógussal tisztelegtek az intézmény előtt. Az átfogó, számos európai országra kiterjedő kutatómunkának köszönhetően feltérképezhetővé válik az a szerep, amelyet a müncheni képzőművészeti akadémia és a bajor főváros, mint helyszín a közép-kelet-európai országok XIX. századi művészeti fejlődésében játszott.

A XIX. század második felében szinte minden magyar művésznövendék megfordult Münchenben, az Isar-parti metropoliszban, hogy a hazai művészképzés hiányát az ottani akadémián való tanulással pótolja. Bécs akadémiáját követően, Párizs és a Julian akadémia közkedveltté válása előtt, illetve még azzal párhuzamosan is a magyar művészek főként a bajor fővárosba utaztak a művészi képzettség megszerzésére. Ennek az időszaknak az ebből a szempontból történő áttekintése a magyar művészet fejlődését egy újabb oldaláról világítja meg, amely segíthet a magyar művészeknek az európai fejlődés kontextusában való elhelyezésben is. München ugyanis olyan közép-európai centrumot jelentett, amely nemzetközi kapcsolatai, kiállításai révén a legújabb irányzatokat is megjelenítette, miközben teret adott a legkülönbözőbb nemzetiségek csoportos vagy akár egyéni kibontakozásának is.Az ötvenes évek végétől kezdve a történeti festészet alakította művészeink stílusát, a korszak három legismertebb mestere – Wagner Sándor, Liezen-Mayer Sándor és Benczúr Gyula – a müncheni akadémia professzoraként is tevékenykedett, de ugyanekkor készült Székely Bertalan is a művészi pályára Münchenben. Néhány évvel később Szinyei Merse Pál kezdte meg tanulmányait az akadémián, miközben olyan barátságokra és ismeretségekre is szert tett, amelyek döntően befolyásolták művészetét. A hatvanas évek végétől a nyolcvanas évek első feléig tart nagyjából az a korszak, amelyre a Párizsból Münchenbe nemzetközi kiállításai révén érkező, és sajátosan átalakult müncheni realizmus nyomta rá bélyegét, s amelynek legismertebb képviselői Münchenben kezdték pályafutásukat, többek között Baditz Ottó, Aggházy Gyula, Pállik Béla, de Munkácsy Mihály és Mednyánszky László is. A nyolcvanas években különösen sokan fordultak meg a bajor fővárosban (Karlovszky Bertalan, Jendrassik Jenő, Kardos Gyula, Pataky László, Poll Hugó, Vágó Pál), ugyanakkor Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló fiatal magyarok fellépésével olyan jelentős mozgalom vette kezdetét, amelyből a kilencvenes évek közepére kialakult az a társaság, amely 1896-ban végül Nagybányára települt, hogy megteremtse a modern magyar művészetet (Réti István, Thorma János, Csók István, Iványi Grünwald Bála, Ferenczy Károly). A körön kívül is működött még számos festő, akiknek stílusára a szintén Párizsból érkező finom naturalizmus volt jellemző, többek között Mészöly Géza vagy Spányi Béla, emellett mindenkor éltek magyar festők huzamosabb ideig Münchenben; volt, aki végleg ott telepedett le (Böhm Pál, Eisenhut Ferenc, Peske Géza, Mészöly Géza, Knirr Henrik, Strobentz Frigyes). Az 1896-os dátum azonban nem jelentette azt, hogy magyarok többé ne utaztak volna Münchenbe: az első világháborúig folyamatos magyar jelenlét figyelhető meg mind az akadémián, mind az ebben az időben egyre jobban terjedő magángalériák kiállításain. Éppen ez utóbbiaknak köszönhetően az 1890-es évek közepétől vált külön az akadémia és München, a művészeti centrum szerepe. Az akadémia elvesztette mindenre kiterjedő befolyását, a belőle fakadó stíluspluralizmus korszakát immár a különböző stílusok párhuzamos egymás mellett élése követte, amely a múlt korszakainak felidézésétől kezdve az absztrakt művészet megjelenéséig lehetővé tette a határok megszüntetését.

A kiállítás kurátorai: Bakó Zsuzsanna, Hessky Orsolya, Róka Enikő

Kiállításaink közül ajánljuk