20. számú rajz Jon Groom

Jon Groom szobrászként kezdett dolgozni, és amióta a festészet felé fordult, a festmény és szobor közti különbségek jelentik műveinek állandó témáját. 1981-82-ben egy sorozat festményt készített nagyon hasonló motívumokból, tisztán geometrikus színnyalábokból. Képeinek végső kialakítását egy sor kisebb tanulmánymodell előzte meg. Ezeken a papírra festett kompozíciókon kísérletezte ki jellegzetesen aszimmetrikus, kiegyensúlyozott keresztritmusra épülő konstrukcióit, amelyeken különböző arányokat, szögeket és színharmóniákat alkalmaz. Színei mindig visszafogottak, az egységeket tömör formává záró úgynevezett földszínek, többnyire okkerek és sienai vörösek. Groom számára a képek fizikai tulajdonságai a legfontosabbak, ezért is alkalmazza kisebb papírmunkáin is az olajat. A hangsúlyozott felület, a finom átfedéseket tartalmazó textúra izgatja. A tömeg és a tárgyszerűség felidézésével művei egyszerre viselik magukon a festmény és a szobor jellegzetességeit.
A látszólag tiszta absztrakt kompozíció hátterében minden festménynek van valamilyen valóságos élményből fakadó kiindulópontja: tudatalatti emlékek, amelyek az alkotás folyamatában jelentősen módosulnak és átalakulnak. Az 1981-82-ben készült, hasonló motívumok változataira épülő sorozaton, Albert Camus A mór ház című esszéjének inspirációjára, annak a spirituális élménynek az összefoglalása történik, ahogy a fény egy adott tér érzékelését befolyásolja. Groom figyelmét a materiális és az immateriális egymásba kapcsolódása köti le. A mélységet és sűrűséget idéző, több rétegben felvitt festék hangsúlyos fizikai tulajdonságai ellenére a megformálás egyszerűségével, egyensúlyával, a színek telítettségével és kifejezőerejével a képnek transzcendentális minőséget kíván adni.

Tóth Ferenc