| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1891 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 92,5 × 72,2 cm |
| Leltári szám | 355.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Első emelet, Delacroix-tól Vasarely-ig – Válogatás a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményéből, Barokk kiállítóterem |
Sikeres tőzsdeügynökként Gauguin eleinte csak kedvtelésből foglakozott festészettel. 1883-ban azonban végleg felhagyott eredeti szakmájával, hogy Pissarro biztatására életét teljesen a festészetnek szentelje. Első, impresszionista képeivel rendszeresen részt vett a csoport kiállításain is. Az európai illuzionista festészeti hagyományokat hátrahagyva, egyre inkább az egzotikus és primitív kultúrákban keresett ösztönző hatást. Családi kötöttségeit nyomasztónak, a civilizációt kiúttalannak érezte, s egyre távolabbra menekült előlük. Előbb a bretagne-i Pont Avenban, majd Martinique szigetén telepedett le, végül 1891-ben érkezett meg Tahitire.
Gauguin művészete a Tahitin töltött években teljesedett ki. Azt a méltóságot és harmóniát próbálta a festészet nyelvén megvalósítani, amit e népek ősi életmódjukból és kultúrájukból megőriztek. A Fekete sertések, amit még első Tahitin töltött évében festett, egy izgalmas átmeneti pillanatban rögzíti a stílusfordulatot. A fák lombozatát és a kunyhó nádfedelét még impresszionista módon, irizáló párhuzamos ecsetvonásokkal formálta meg, ám ezeket fokozatosan egységesebb színfelületek váltják fel, a formákat hangsúlyos kék körvonal határolja. Itt már – főként az állatok és az archaikus nyugalomban ábrázolt nőalakok esetében – tömör, leegyszerűsített formákat alkalmazott. A tudatosan megkomponált szerkezeten belül a motívumok térbeli kapcsolatát a formai egység vezérli.
Tóth Ferenc
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
