| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1471 |
| Tárgytípus | táblakép |
| Anyag, technika | új fatáblára átültetve, olaj-tojás tempera, aranyozott |
| Méret | képméret: 137 × 107 cm |
| Leltári szám | 52.645 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Földszint, Templomok ékességei – Gótikus művészet Magyarországon 1300–1500 |
Megrendelője révén az elpusztult budai oltárművészettel állhatott kapcsolatban a mosóci Szentháromság-főoltár szerény tehetségű festője. Az Atyaisten trónusának alsó szegélyén, G H monogrammal jelezte művét, a betűk közé az 1471-es évszámot festette. A trónus kőlépcsőjéhez támasztva Ernuszt János címerével azonosítható címerpajzsok láthatók. Ernuszt János Mátyás király udvarának ismert tisztségviselője volt, kincstartó, akit a király 1470-ben Turóc megye főispánjává nevezett ki. A gyűjteményünkben őrzött oltárt már főispánként, a megye egyik jelentős városának plébániatemploma számára, helyi mestertől rendelte meg. A mintaképek meghatározásában azonban feltehetően döntő szerepet vállalt: az ő hatására választhatta a festő a Szentháromság ábrázolásához azt a németalföldi eredetű típust, ahol az Atya keresztre feszített fiát tartja maga előtt, kettőjük között pedig a Szentlélek galambja lebeg. A sátor függönyét félrevonó angyalok mozdulatukkal az oltár kinyitásának gesztusát ismétlik.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
