| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1902 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 55,3 x 46,5 cm |
| Leltári szám | 205.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Első emelet, Delacroix-tól Vasarely-ig – Válogatás a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményéből, Barokk kiállítóterem |
Az impresszionista csoportot festői útmutatásaival és tanácsaival összefogó Pissarro, a divizionizmus irányába tett rövid kitérő után, élete utolsó éveiben visszatért korábbi korszakának kötetlenebb alkotásmódja felé, és addigi elképzeléseinek szintézisét valósította meg. Az 1890-es évek során összefüggő sorozatokban kezdte megfesteni Párizs egy-egy jellegzetes építészeti együttesét többnyire egy e célra kiválasztott és kibérelt hotelszoba vagy lakás ablakából.
A körültekintően kiválasztott felülnézeti pozíció folytán a túlparti házak teljes fronthomlokzatukkal mutatkoznak, és megnövelt hangsúlyt kap a kép előterét átlósan átszelő híd széles passzázsának, a tartópilléreknek az architektonikus tömbje. Az épületek szerkezeti tömegét feloldja a kép egész felületét felbontó és immateriálissá tévő festéstechnika. Pissarro városképi sorozatai nem egyszerűen látképek: minden esetben az adott hely valamilyen jól megfigyelt sajátosságára összpontosított. A Pont-Neuf esetében a hídon áthaladó forgalom, a nyüzsgő tömeg élettelisége izgatta.
Tóth Ferenc
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
