| Alkotó: | |
|---|---|
| Készült: | 1877 |
| Technika: | olaj, vászon |
| Méret: | 65,5 x 81 cm |
| Tárgy típusa: | festmény |
| Leltári szám: | 371.B |
| Gyűjtemény: | 1800 utáni gyűjtemény |
Cézanne élete nagyobb részét szülővárosában, Aix-en-Provence-ban töltötte el. Budapesti csendélete egy Aix és Marseille közelében fekvő tengerparti településen, Estaque-ban készült, ahová Cézanne többször kiköltözött.
A kép készítése idején, a hetvenes évek közepén Cézanne már baráti kapcsolatban állt a legjelentősebb impresszionista festőkkel, Pissarróval, Monet-val, Renoirral. Korai, ún. barokkos festményeinek színvilága ebben az időszakban kivilágosodott, de az impresszionisták képalkotó módszere helyett az állandó, a maradandó megragadása foglalkoztatta. Rendszeresen tanulmányozta a múzeumok gyűjteményeit, a gipsztárakat, a művészeti lapok reprodukcióit. Ahogy Charles Baudelaire költészete is korábbi kezdeményezések kiteljesedéseként fogható fel, ugyanígy tekinthetünk a hetvenes évekbeli Cézanne csendéletekre is, amelyek megfestéséhez a mester Chardin és a 17. századi spanyol csendéletfestők kompozícióit is tanulmányozta. A csendéletek tanulságait Cézanne portréin és tájképein is hasznosította.
A csendéletek az életmű jelentős részét teszik ki, köztük nem is egy a művész lelkiállapotának a pillanatnyi kifejezője volt. A budapesti csendélet szimmetriát fejez ki az aszimmetriában. A kompozíción a tálaló lapját és polcát egy teli borosüveg köti össze, mint szilárd pontot a törékeny, fehér porceláncsészék, az üvegpohár, az összegyűrt fehér szalvéta és a lehelet-könnyű piskóta halom között.
Geskó Judit
