A Tavasz Franz von Stuck

Az anyasággal és a termékenységgel összefüggő életciklusok szimbolikus visszhangra találnak az évszakok körforgásában – nem meglepő tehát, hogy a tavasz vonzó fiatal lány képében jelenik meg Franz von Stuck allegorikus estményén. Stuck a művészeti akadémia tanáraként a müncheni szecesszió egyik alapítója volt. Böcklinhez hasonlóan felszabadult és érzéki módon közelítette meg a mítoszok és az antikvitás világát.
A Tavasz a természet visszatért termékenységét ünnepli. A lány meztelen testét csupán dúsan hullámzó haja takarja, a fején és kezében burjánzó orgonavirág az újjászülető növényi világ bujaságát jelképezi. Ígéző tekintete a Stuckra jellemző erős erotikát közvetíti. A festő a szecesszió művészei által kedvelt négyzetes képformátumot alkalmazta, amely szorosan körbeöleli a virágba
borult fák előtt álló női figurát. A művész a kép címét – a német „Frühling” feliratot – közvetlenül a táblára festette, hangsúlyozva a mű emblematikus jellegét.
A tavasz, az újjászületés időszaka kiemelt jelentéssel bírt a szimbolista alkotók,
kiváltképp a szecesszió művészei számára. A bécsi csoport egyfajta jeligévé választotta a latin – antik rituálékra utaló – Ver Sacrum, azaz „szent tavasz” kifejezést: a Secession épületének homlokzatán szereplő felirat egyben a ozgalom hivatalos folyóiratának címe is volt. A megújulás évszaka a múlttal való szakítást, egy új korszak jövetelét jelképezte számukra.