| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1934 |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | bronz |
| Méret | 51 × 37 × 36,5 cm |
| Leltári szám | 56.396-N |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Szobor Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Második emelet, Modern idők – Magyar művészet a Millennium és a II. világháború között, Déli nyaktag |
Borbereki Aba-Novák Vilmos portréja a két művészkarrier kapcsolódási pontjainak emblematikus lenyomata. Bár mindkettejüket az ún. „római iskola” alkotóiként tartja számon a művészettörténet, kapcsolatukban – s így Borbereki életében – a szolnoki művésztelep jelentett fordulópontot. A festőként indult Borbereki 1933-ban, első szolnoki tartózkodása idején fordult véglegesen a szobrászat felé, a hagyomány szerint Aba-Novák Vilmos bíztatására. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már 1929 környékén, elsőéves festőnövendékként akkori mestere, Vaszary János észrevette Borbereki plasztikus megfogalmazásra való hajlamát, s később már Csók István növendékeként készítette el első szobrát.
Az 1934-ben, Szolnokon készült portré annak a sorozatnak a része, melyet a művész a kolónia nagyjairól készítendő szoborgalériába tervezett. A „szolnoki Pantheon” további szobrairól azonban nincs tudomásunk, feltehetőleg ez az Aba-Novák Vilmosról készült arcmás a portrésorozatba szánt egyetlen alkotás.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
