Ady Bokros Birman Dezső

Bokros Birman Dezső az Iparművészeti Iskola díszítőszobrász szakán folytatott tanulmányokat 1908-1910 között. 1911-1912-ben Párizsban élt, ahol a Louvre görög, és a Musée Guimet kelet-ázsiai szoborgyűjteménye voltak rá nagy hatással. 1914-ben Ruskicabányán kőfaragást tanult, 1915-től katona, majd 1916-tól hadifestő volt. 1919-től 1921-ig Berlinben élt, ahol megismerte az expresszionizmus háború utáni törekvéseit. 1926-32 között felváltva Budapesten és Szlovákiában működött, közben járt Bécsben és Párizsban. Pozsonyban kapcsolatba került a baloldali Sarló mozgalommal, Budapesten 1932-1936 között a Szocialista Képzőművészek Csoportjával.Bokros Birman művei tematikus csoportokba rendezhetők, a főbb típusok pályája során többször visszatérnek. Az emberi arc megjelenítése is ezek közé tartozott, kiváló portretista volt. Egyaránt megjelenítette az arcok karakterjegyeit és a fejek felépítésében rejlő plasztikai, statikai értékeket, valamint akár a plasztikai egység megbontásával is, az emberi jellem rejtett mélységeit. Az Ady Endréről (1877-1909) készült fejszobor alapja feltehetően a költő számtalan példányban sokszorosított, a húszas években már közkézen forgó halotti maszkja. A mű mégsem elsősorban élethű portré, bár egyértelműen felismerhetők a költő vonásai. A zárt tömbként megjelenő, lehunyt szemű arc fenséges nyugalma, klasszikus arányai, letisztult formái a költészet metaforájaként jelenítik meg Ady portréját. A bronz felületét bevonó, különleges patina fokozza a szobor harmonikus összhatását.