| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1897 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | pasztell, papír |
| Méret | 62,3 x 83,2 cm |
| Leltári szám | 23.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban |
Alexandre Lunois egyike volt azoknak a 19. századi francia festőknek, akik a legfontosabb művészi inspirációjukat a külföldi utazásaik során szerezték. Lunois-t vonzotta az egzotikum, ezért többször is járt Nyugat-Afrikában, és legalább hat alkalommal töltött el hosszabb időt Spanyolországban is, ahol a népi karakterek, de leginkább a flamencotáncosnők, gitanók és a bikaviadalok szereplői keltették fel a figyelmét. A kompozícióit sok esetben pasztellel festette, majd színes litográfiákat is készített róluk. A bikaviadal-sorozatának részeként készült az alábbi mű is: itt a bikaviadal első harmadában, az úgynevezett tercio de varas-ban a picador (lovon ülő viador), kezében a lándzsával, farkasszemet néz a támadásra készülő bikával. A picador feladata az, hogy felmérje az állat erejét és temperamentumát, ehhez többször meg kell hogy bökje a lándzsa hegyével a marját. Mellette sorakoznak a segédei, a monosabiók. A háttérben egy elpusztult ló látható, ami erősíti az előtérben magányosan figyelő állat kiszolgáltatottságának érzetét.
Lantos Adriána
Peregriny, János, Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum állagai. 3. rész, Új szerzemények. 1.füzet: a, Festmények; b, Festmények módjára kezelt műtárgyak, Országos Magyar Szépművészeti Múzeum, Budapest, 1914.
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 114-115., 168. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
