„Egy magyarnak Mohácson születni annyit jelent, mint egy franciának Waterlooban születni” – mondta Rozsda Endre, az absztrakt szürrealizmus nemzetközileg elismert képviselője, aki 1913-ban látta meg a napvilágot Mohácson. Rozsda 1932-től Aba Novák Vilmos szabadiskolájában tanult, majd 1938-ban Párizsba költözött, ahol három éven az École de Louvre kurzusainak volt szabad hallgatója. A negyvenes évek elején visszatért Budapestre, ahol 1945-ben a festőket, szobrászokat, költőket, írókat és értelmiségieket egybegyűjtő Európai Iskola egyik alapító tagja lett. Mivel az 1948-ban megváltozott status quo következtében egyre kevesebb lehetősége volt arra, hogy műveivel kiállításokon szerepeljen, a szorult helyzetben úgy döntött, Franciaországban telepszik le. 1957 év elején érkezett meg Párizsba, és rövidesen a Galerie Fürstenbergben állított ki rendszeresen. Ennek révén szoros kapcsolatba került többek között André Bretonnal is. Párizsban Rozsda kivívta a gyűjtők és a művésztársak elismerését, és 1964-ben elnyerte a neves Copley-díjat, melynek zsűrijében Hans Arp, Marcel Duchamp és Max Ernst is helyet kapott.
Rozsda jellegzetes, apró és burjánzó, kavargó, festői színfoltokban pompázó, a képteret kaleidoszkópszerűen betöltő formái jelennek meg a Bús nevetés című festményen is. A mű csak első pillantásra tűnik absztrakt kompozíciónak, ha a néző elidőzik rajta, lassan kibontakozik rejtett dimenziója és idővel alakok, arcok, tárgyak tűnnek elő. A Bús nevetés témája a mohácsi csata. A kép sűrű szövetét vizsgálva egyszer csak megjelennek a katonák, az egyik ágyút tol, a másik pajzsot tart maga elé. A színek és a formák dialógusban vannak egymással, miközben egyfajta önirónia is felfedezhető a mű témája, a jellegzetesen magyar sírva vigadásra is utaló kép címe és a vidám színfoltok között.
Mrázik Rebeka
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
