| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1881 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 118 x 158 cm |
| Leltári szám | 80.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
A mára némileg elfeledett Augustin Feyen-Perrin a 19. század utolsó negyedében a cancale-i nők festőjeként vált népszerűvé. A breton tengerparton fekvő, osztrigatenyésztésből és halászatból élő kisváros számos kompozícióját ihlette, amelyek rendszerint a helyi asszonyok mindennapjait ábrázolják.
A Szépművészeti Múzeumban őrzött képe, melynek több variációja ismert, 1881- ben nagy sikerrel szerepelt a párizsi Szalonon és az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat őszi kiállításán. témája a „pêche à pied”, azaz a sekély vízben, apálykor foly tatott hal- és csigagyűjtés. A kompozíció három cancale-i „gráciára” fókuszál, akik egyszerű, dísztelen öltözetben, mezítláb járnak a nedves homokban, kecses mozdulattal hordják haza a megtöltött kosarakat. Vonzó, karcsú, egyben nemes, erőt sugárzó alakjuk a felhős ég előtt rajzolódik ki; az enyhe alulnézet egyfajta monumentalitást kölcsönöz megjelenésüknek. Jellegzetes költői naturalizmusához híven Feyen-Perrin nem a fizikai munkával járó megerőltetést és fáradtságot ábrázolta, hanem a hagyományos halászélet idealizált képét.
Kovács Anna Zsófia
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
