| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1874 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | 36,5 × 53,5 cm |
| Leltári szám | 56.133T |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria B épület, Első emelet, 19. századi művészet – Változatok a realizmusra. Munkácsytól Mednyánszkyig |
Az erdélyi származású festő a bécsi képzőművészeti akadémia tájfestő osztályát látogatta, majd hosszabb tanulmányutat tett Hollandiában: ott született ez a közvetlen természetkapcsolat örömét sugárzó képe. A gyors, lendületes rögtönzés kint, a motívum előtt ― így elsősorban az összefogott, nagyobb formák rögzítése ―, a mély árnyékokkal tűzdelt napos táj pontos színértékeinek visszaadása érdekelte a művészt, aki otthonosan érezhette magát a hazai sík vidékekre emlékeztető tájban. Elfogultságmentes, szuverén festői látás terméke ez a kis festmény; látszólagos igénytelenségében is egyike Paál László legkorszerűbb alkotásainak, közvetlen rokona Camille Pissarro és Alfred Sisley egy-két évvel korábbi tájképeinek, amelyeket a magyar művész akkor még nem ismerhetett. | Szinyei Merse Anna
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
