Az erdélyi származású festő a bécsi képzőművészeti akadémia tájfestő osztályát látogatta, majd hosszabb tanulmányutat tett Hollandiában: ott született ez a közvetlen természetkapcsolat örömét sugárzó képe. A gyors, lendületes rögtönzés kint, a motívum előtt ― így elsősorban az összefogott, nagyobb formák rögzítése ―, a mély árnyékokkal tűzdelt napos táj pontos színértékeinek visszaadása érdekelte a művészt, aki otthonosan érezhette magát a hazai sík vidékekre emlékeztető tájban. Elfogultságmentes, szuverén festői látás terméke ez a kis festmény; látszólagos igénytelenségében is egyike Paál László legkorszerűbb alkotásainak, közvetlen rokona Camille Pissarro és Alfred Sisley egy-két évvel korábbi tájképeinek, amelyeket a magyar művész akkor még nem ismerhetett. | Szinyei Merse Anna
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
