Dubravka Vlaho Bukovac

Vlaho Bukovać a horvátok nemzetközileg legsikeresebb festője volt, fotografikus precizitása és francia ízű naturalizmusa újszerűen hatott a korabeli művészetkedvelőkre. Főleg arcképfestéssel foglalkozott.
A budapesti 1896-os millenniumi kiállításon is több képpel képviseltette magát. Dubravka, más néven a Raguzai nő című művét a magyar kormány a horvát pavilonból vásárolta meg az Országos Képtár (a későbbi Szépművészeti Múzeum) számára.
A kép Ivan Gundulić, a 16–17. század derekán élt dubrovniki dalmát költő Dubrovnik (régi nevén Raguza) szabadságát dicsőítő pásztorjátékának 1628. évi premierjét örökíti meg. A darab központi cselekménye a horvát nemzeti mitológia fontos ünnepnapján játszódik, ugyanis a horvátok évente ezen a napon emlékeznek meg a szabadság istennőjéről. A hiedelem szerint a város legszebb lánya és a dubrovniki bírák által a legszebbnek választott fiú minden évben ekkor házasodik össze.
A cselekmény alapján a városba egy Grdan nevű gazdag és öreg halász érkezik Dalmáciából. Ő testesíti meg a velenceiek által megszállt Dalmáciát, tehát az idegent. Grdan csellel eléri, hogy feleségül vehesse a város legszebbjét, Dubravkát. Az istenek beavatkozása azonban meghiúsítja a házasságot, és Dubravka végül igazi szerelméhez, Miljenkóhoz mehet hozzá.
Bukovać a bal oldalon elhelyezkedő közönség soraiba korának néhány fontos alakját is belecsempészte, de más évszázadok jeles dubrovniki személyiségeit is felvonultatja: összesen 27 alakot. Balról a híres költők és művészek ülnek. A piros szőnyegen, a lépcsőn a sárga selyemruhába öltözött asszony a művész felesége, az erkélyen a lefelé néző, fekete kesztyűs nő pedig a kor szintén jelentős horvát festőjének, Csikós Bélának a házastársa. Maga Csikós is felbukkan a képen: ő az erkélyen a falhoz támaszkodó fiatalember, mellette pedig maga Vlaho Bukovać tapsol. A vörös baldachin alatt, a középen elhelyezkedő piros köpenyes férfi Ivan Gundulić, a mű alapját képező dráma szerzője.

Boda Bianka