Emese álma Beck Ö. Fülöp

Emesét, Álmos fejedelem anyját álmában az Árpádok totemállata, egy turul termékenyíti meg. Történetét Anonymus és a Képes Krónika leírásából ismerjük. A téma először a nemzeti romantika időszakában jelent meg (Ipolyi Arnold Magyar Mythológiájában, 1854), később a millenniumi készülődés, majd a magyar ősiséget a kultúrpolitika szintjére emelő Horthy-korszak idején került újra előtérbe. Ikonográfiai előképek hiányában a historizmus idején Léda és a hattyú némiképp hasonló történetét vették mintának, amitől a jelenet indokolatlanul érzékivé vált: Emese meztelen, a turul csőre pedig a szájához ér.
Beck Ö. Fülöp az Árpád-ház ősanyját szintén ruha nélkül ábrázolta, de a két szereplő viszonya kevésbé közvetlen. A nőalak lábánál lévő madár megjelenítése statikus, nem mozgalmas, ami a jelenet szimbolikus jelentését hangsúlyozza. A kompozíció bizonyos tekintetben azokat a középkori síremlékeket idézi meg, ahol az elhunyt lába mellé gyakran odafaragták heraldikus (kvázi totemisztikus) jelentőségű címerállatát.