| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1940 után |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 90 × 68,5 cm |
| Leltári szám | 67.233T |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Második emelet, Modern idők – Magyar művészet a Millennium és a II. világháború között, U-alak |
A harmincas évek végén Ámos Imre festészetében a gyerekkori élmények révén új jelentést kapott a haszid zsidó kultúrából táplálkozó szimbólumrendszer. A történelem egyre fenyegetőbb eseményei a művészt közelről érintették: behívták munkaszolgálatra. Naplójában számolt be a festmény készüléséről és hogy miként próbált nem tudomást venni a körülötte zajló katasztrófáról.
A szentendrei kert idilli világában dolgozó művészt jelképes motívumok veszik körül. A háztető alól lángnyelvek csapnak fel, de a létra üresen áll és az angyal is elfordul. A magára maradt figura arcán értetlenség tükröződik, a drámai hangulatot a sötét színek visszafojtott kontrasztja sugallja. Ámos következő években készült utolsó képei egyre sötétebb apokaliptikus látomásokban vetítették előre az elkerülhetetlen pusztulást.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
