| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | finn |
| Készítés ideje | 1917 |
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | márvány |
| Méret | 62 × 44 × 30 cm |
| Leltári szám | 64.1.U |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Az eredetileg műbútorasztalosnak készülő Yrjö Liipola 1904-től élt Magyarországon az orosz cári uralom fennhatósága alá tartozó Finnország politikai menekültjeként, ugyanis hadköteles fiatalemberként nyíltan ellenezte az orosz hadsereg által elrendelt sorozást. Liipola Stróbl Alajos és Kallós Ede szobrászmesterek tanítványa lett, nem sokkal később pedig magyar nőt vett feleségül. A szobrászat mellett politikai pályába is kezdett, 1925 és 1934 között finn konzuli teendőket látott el hazánkban. 1934-ben visszaköltözött Finnországba, ahol 1937-ig magyar konzulként működött. Mindezekből kifolyólag a magyarokhoz élete végéig őszinte barátság fűzte.
Liipola sokoldalú naturalista mester volt, hosszú élete folyamán számos szobrot készített. Rendszeres látogatója volt a szolnoki művésztelepnek, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmonddal és a kor nagy magyar művészeivel dolgozott együtt. A márványt különösen nagy hozzáértéssel munkálta meg, így népszerű portrészobrász lett a magyar arisztokrácia és kulturális élet személyiségeinek körében.
Egyik ilyen márványportréja az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményben is megtalálható, amely Guilleaume Árpád altábornagy feleségét ábrázolja. Az angliai születésű, de magyar származású asszony az 1920-as és 1930-as években a Pro Hungaria Magyar Nők Világszövetségének alelnöknője volt. Ezekben az években fáradhatatlanul járta az Egyesült Államokat, hogy a Trianon Magyarországra gyakorolt hatásáról tájékoztassa az amerikai magyar közösséget, támogatásuk elnyerése reményében.
Boda Bianka
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
