Hölgy legyezővel Édouard Manet

Charles Baudelaire , a romantika és a szimbolizmus közötti úton járó, kivételes költő 1842-ben ismerte meg Jeanne Duvalt, a mulatt színésznőt. “Tested, bizarr fétis, barna mint rejtek éj” – jellemezte őt egyik legszebb versében. Kapcsolatuk bő tíz évig tartott, de Baudelaire később is támogatta a közben fél lábára megbénult asszonyt. Manet festői pályájának csúcsán, 1862-ben festette meg a “Fekete Vénuszt”. A kép kompozíciója nem kötődik előképekhez, azt Manet mesteri módon építette fel. A vásznat a szinte külön életet élő, fehér a fehéren csíkozású óriási krinolin uralja. Az íves fekete kanapén nyugvó jobb kéz ellenpontját a szoknya alól kivillanó láb adja meg, aminek hangsúlyos elhelyezése talán a tragikus betegségre utalhat. A háttér varázslatos csipkefüggönye íves színpadot rajzol a tragikus sorsú és beteg színésznő elgyötört feje köré.
A képet a Szépművészeti Múzeumnak megvásárló Meller Simon művészettörténész már a korabeli vásárlási jegyzőkönyvben kiemelte, hogy az egyedülálló szépségű mű egyes régi spanyol mesterek festményeinek színvilágához kötődik. Ugyanakkor a közelmúltban restaurált festmény vázlatos ecsetkezelése, lendületes frissessége Manet-nak a spanyolos korszaka után kezdődő új festői eljárását tükrözi.

Geskó Judit