Japán nő Székely Bertalan

A japonizmus (japonaiserie) fogalma 1872-ben született Franciaországban, és a nyugati művészeteknek azt az egzotikus megújulását jelenti, amely a 19. század közepétől söpört végig Európán és Amerikán, miután Japán megnyitotta kapuit a világ előtt. Ezután japán műtárgyak, elsősorban fametszetek tömege áramlott át Nyugatra, maradandó hatást gyakorolva az európai és amerikai művészetre. Erről tanúskodik James Tissot 1864-es La Japonaise au Bain vagy Claude Monet 1876-os La Japonaise című festménye is. Ebben a szellemben keletkezett a Japán nő, Székely Bertalan életművének talán legérdekesebb darabja, amely az említett külföldi párhuzamoknál jóval tovább jut, hiszen nem csupán egy japán elemet épít bele a kompozícióba, hanem tudatosan japán témát is ábrázol. A japán fametszetek kedvelt tárgya a női szépség, s gyakori köztük a haját fésülő nő (Kamisukeru onna) ábrázolása, melyet a Japán nő is megjelenít. Székely a témára talán az Európába frissen bekerülő japán művészeti könyvek és sokszorosított grafikák között, esetleg egy korabeli újságban megjelent fotón találhatott rá. A festményen pontosan kidolgozott részletek és a tárgyak térbeli elhelyezése arra utalnak, hogy Székely közelről is megvizsgálta a kompozícióba beépített elemeket, s tanulmányozta funkcióikat. A japán iparművészeti tárgyakkal 1871-ben a Nemzeti Múzeum egy keleti tárlatán találkozhatott: ilyen például az előtérben kerek tükröt tartó összecsukható állvány (kagami-tate), a nő jobb kezében lévő fésű és hajdísz (kusi), vagy az intimitást biztosító paraván (cuitate) a háttérben. | Varga Petra