Morellet a második világháborút követő absztrakt törekvések konstruktivista gyökereire támaszkodó ún. konkrét művészet egyik legjelentősebb képviselőjének számít. 1961-ben társalapítója volt a művészet és a technológia kapcsolatát közösségi alapon újragondoló francia Groupe de Recherche d’Art Visuel (GRAV) csoportnak. Szisztematikus módon készülő, többnyire matematikai algoritmusok alapján szerkesztett műveiben két esztétikai elgondolás találkozott egymással: a mechanikus úton sokszorosítható ipari tárgy steril, letisztult formavilága és az ennek a tökéletességnek ellentmondó véletlenség, ahogy ezek a tárgyak látszólag spontán módon kerülnek egymás mellé a térben. A konvencionális anyagokat mellőző megoldásai közé sorolhatók Morellet-nek a mesterséges fényforrásokkal folytatott kísérletei. A néző tekintetét irányító, a teret a fény intenzitásából adódó komplex vizuális ritmusok mentén szervező neoninstallációi a tárgyak elanyagtalanítására irányuló felfogásának kifinomult, lírai példái.
Múzeumi Kalauz: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2018, 277. o.
Bellák, Gábor – Bodor, Kata – Bódi, Kinga – Csizmadia, Krisztina – Fehér, Dávid – Földi, Eszter – Gergely, Mariann – Geskó, Judit – Gonda, Zsuzsa – Gulyás, Dorottya – Hessky, Orsolya – Kolozsváry, Mariann – Kovács, Zsófia – Krasznai, Réka – Kumin, Mónika – Madár, Mária – Orosz, Márton – Petrányi, Zsolt – Plesznivy, Edit – Prágai, Adrienn – Százados, László – Szeifert, Judit – Szinyei Merse, Anna – Szücs, György – Tokai, Gábor – Tóth, Ferenc – Varga, Tünde – Vargyas, Júlia – Zwickl, András – Zsákovics, Ferenc, Radványi, Orsolya (ed.), Remekművek: Magyar Nemzeti Galéria, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2020/5, Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2020, 143. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
