Ferenczy Károly a magyar plein air festészet kibontakozásának és kiteljesedésének vezéregyénisége; a nagybányai iskola néven ismert csoportosulás és festészeti stílus legjelentősebb képviselője. A külföldi tanulóévek után a Budapest közeli Szentendrén telepedett le családjával. Münchenben a magyar Hollósy Simon szabadiskoláját látogatva egy ideig Jules Bastien-Lepage (1848―1884) hatása alá került, hazatérte után képeit az ő stílusában készítette. A szentendrei négy év külön fejezetet jelöl Ferenczy életművében. Témáit a hétköznapi életből merítette, a szereplőket mindennapos tevékenységük közben ábrázolta. A müncheni festészeti tradíciók szellemében zsánerjelenetek kerültek a vásznakra, de Ferenczy szándékosan nem csattanóra végződő történeteket jelenített meg. Távolról figyelte a figurákat, nem a cselekvésre koncentrált, inkább állapotot rögzített. Tisztán komponált, puritán egyszerűséggel megfestett világ jelenik meg előttünk, ahol a jelenet szereplőit furcsa szomorúság és poézis lengi körül. A Kavicsot dobáló fiúk háromszögbe rendezett alakzata a klasszikus kompozíciós elveket követi. Bastien-Lepage nyomdokain járva gyöngyházfényű bevonattal tompítja a színeket, a szürkék különböző árnyalatai lírai derengést kölcsönöznek a képnek. Mintha ködfátyol borítana mindent, s ebbe rajzolódnak bele a leheletfinoman megfestett formák. | Gergely Mariann
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
