Krisztus sírbatétele Fritz von Uhde

Fritz von Uhde a német plein air és a realizmus egyik úttörője volt, hírnevét a vallásos tárgyú képei alapozták meg. Műveit igyekezett szociális célzatú tartalomba burkolni, ezért a Biblia alakjait egyszerű emberekként és szegényes paraszti környezetben ábrázolta. Bár a realizmus ebben az időszakban már bevonult a vallásos művészetbe, a gyakorlatban az egyháziak és a vallásos gondolkodású világiak még ragaszkodtak a hagyományos sematikus szentképekhez. Épp ezért Uhde képei egyházi körökben nagy vihart kavartak; a kritikusok szerint megteremtette a negyedik rend Krisztusát, a szenteket pedig proletárokká nyomorította. A magyar művészetben legkiválóbb követője Ferenczy Károly volt.
Uhdét a vallásos festészetre már családja is fogékonnyá tette, ugyanis apja magas rangú lutheránus egyházi ember volt. Hivatásos művésszé Uhde ennek ellenére csak viszonylag későn vált. Polgári foglalkozása szerint szász gárdatiszt volt, de már ekkor is festett csataképeket, amelyekhez bőven szolgáltatott számára inspirációt az 1870-ben kitört német–francia háború. A háború végével Münchenbe költözött, ahol megismerkedett Munkácsyval. A magyar festő felkarolta a kezdő Uhdét, magával vitte Párizsba, és megosztotta vele műtermét, valamint tanácsaival, útmutatásaival látta el. A fiatal művész tőle tanulta meg, hogy mindenkor modell után kell dolgozni, és elleste Munkácsy színkeverésre és színalkalmazásra vonatkozó eljárásait.
Később Uhde elhagyta ezt az abszolút ragaszkodást Munkácsy modorához, és igyekezett az ellenpólusát képviselni a makarti esztétikának és művészetideálnak. Így lett az egyik fő inspirációs forrása a francia Jules Bastien-Lepage, a német Max Liebermann, valamint a holland művészet, amelyben a színdúsabb és levegősebb tónusok hatottak rá, valamint a szabad világítású színezés. A német művészetben rajta keresztül tört utat magának és vált általánossá a szabad fény festészetben való felhasználása. A fény segítségével nemesítette meg bibliai alakjait: ez figyelhető meg az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményben található Krisztus sírbatétele című festményén is.
A kép 1912-ben került a Szépművészeti Múzeumba gróf Andrássy Dénes hagyatékából. Uhde 1894 körül festhette, valószínűleg vázlatként a bautzeni múzeumban található, méretesebb végleges változathoz. A képzőművészetben Jézus sírba tételének ábrázolása mindig is fontos elemét képezte a keresztény motívumkincsnek. A hagyomány szerint a festők azt a mozzanatot jelenítették meg, amikor János, Arimathiai József és Nikodémus Krisztus testét kősírba vagy a későbbi ábrázolásokon kőszarkofágba helyezik. Uhde eltért ettől az ábrázolási módtól, helyette a sír felé tartó gyászmenetre összpontosított. A jelenet drámai hatását tovább növelik a menetet kísérő, síró galileai asszonyok, valamint a Megváltó testét megvilágító fáklyafény. A háttérben a gyászoló Mária látható kék palástban.

Boda Bianka