Leopold Dax budai polgár sírkő-töredéke

A töredékesen megmaradt faragvány egy sírkő jobb felső részének a töredéke. Az épen megmaradt sarokhoz kapcsolódó három oldala faragott, a többi felülete rongálódott vagy törésfelület. Fényesre csiszolt előlapján mélyített, világosabbnak látszó alapba faragott minuszkulás felirat négy sorának töredéke olvasható: „[sepult]ura Circumsp│[ecti … leopo]ldi dax dicti │ …[civita]tis bude[n]sis │ qui obyt“ Ismeretlen körülmények között került a Szépművészeti Múzeumba a 20. század elején. Ha születtek is iratok múzeumba kerüléséről, azok ma nem lelhetők fel, a leltárkönyvbe pedig csak azt jegyezték be, hogy a töredék feltehetően Budáról származik. Felirata azonban elárulja, hogy Leopold Dax budai városbíró sírkövéről van szó. A neve előtt álló „circumspecti” szó a városi elöljáróknak a 15. század második felétől kijáró „prudens et circumspectus” (előrelátó és körültekintő) cím rövidített alakja. Buda alapításától kezdve jelentős német polgárság élt a városban, a magyar polgárság létszáma csak a 14–15. században kezdett nőni. Ekkortól a magyar és a német polgárság között gyakoriak voltak a joghatósági viták. Ezek orvoslására vezették be 1439 után azt a rendszert, hogy a bírói tanácsba a magyar és a német polgárok is hat-hat esküdtet választhattak, bírót pedig évente felváltva nevezhettek ki. Leopold Dax neve több korabeli forrásban is fennmaradt: rá, mint bíróra hivatkozik a budai mészárosok 1481-ben íródott (majd 1482-ben és 1484-ben megerősített és átírt) oklevele, továbbá egy 1491-ben keletkezett oklevél is említi őt, mint 1481-ben hivatalban levő budai bírót. Német neve és bírói tisztsége valószínűvé teszi, hogy halála után a Boldogasszony-plébániatemplomba (a mai budavári Mátyás-templomba) temették el, ez volt ugyanis a budai német polgárság plébániatemploma. A papságon kívül ide temetkezhettek a világi elöljárók is. Közülük többek sírköve is előkerült a Boldogasszony-templom és a környező épületek 19. század utolsó negyedében kezdődő helyreállítása vagy a megelőző régészeti feltárások során. E sírkövek az akkor formálódó országos vagy budapesti közgyűjtemények valamelyikébe kerültek. Okkal feltételezhető, hogy Leopold Dax sírkövét is ebben az időben találták meg a Nagyboldogasszony-templomban vagy közvetlen környezetében, és innen került a Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe. A sírkő anyaga a Gerecse hegységből származó tömött vörös mészkő, melyet reprezentatív megjelenése miatt a középkortól kezdődően vörös márványnak neveztek (és a magyarországi kutatás a gyakran mai napig így hivatkozik rá). A 14. század második felétől egyre gyakrabban szolgált síremlékek alapanyagául a nemesség, a polgárság és az egyházi elöljárók körében is. Leopold Dax sírköve a 15. század második felében megjelent, egyszerűbb típusú sírkövek közé sorolható, melyeknél a korábban elterjedt változattal szemben nem az előlap szélén körbe, hanem a rövid oldallal párhuzamos sorokba vésték a feliratot. A felirat alatt rendszerint címer vagy figurális ábrázolás kapott helyet, Leopold Dax sírkövének elpusztult alsó részéről azonban nincsenek információink. Veress Orsolya in: Faszination Stadt. Die Urbanisierunk Europas im Mittelalter und das Magdeburger Recht. Szerk.: Gabriele Köster – Christina Link. Sandstein Verlag, Drezda, 2019, 403–404.