Leselkedő Yrjö Liipola

Az eredetileg műbútorasztalosnak készülő Yrjö Liipola 1904-től élt Magyarországon az orosz cári uralom fennhatósága alá tartozó Finnország politikai menekültjeként, ugyanis hadköteles fiatalemberként nyíltan ellenezte az orosz hadsereg által elrendelt sorozást. Liipola Stróbl Alajos és Kallós Ede szobrászmesterek tanítványa lett, nem sokkal később pedig magyar nőt vett feleségül. A szobrászat mellett politikai pályába is kezdett, 1925 és 1934 között finn konzuli teendőket látott el hazánkban. 1934-ben visszaköltözött Finnországba, ahol 1937-ig magyar konzulként működött. Mindezekből kifolyólag a magyarokhoz élete végéig őszinte barátság fűzte.
Sokoldalú naturalista mester volt, hosszú élete folyamán számos szobrot készített. Rendszeres látogatója volt a szolnoki művésztelepnek, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmonddal és a kor nagy magyar művészeivel dolgozott együtt. A márványt különösen nagy hozzáértéssel munkálta meg, így népszerű portrészobrász lett a magyar arisztokrácia és kulturális élet személyiségeinek körében.
Az 1900-as évek elején Magyarországon élő Liipola munkái tükrözik a korabeli magyar művészet hatását. A szobrászat legláthatóbb vonása akkoriban a magyar szecesszióhoz közel álló szimbolizmus volt, elsődleges célja pedig a művekben kifejezett mozgás és ritmus megragadása. A század első évtizede Liipola művészetileg legtermékenyebb és magyar szempontból legjelentősebb korszaka volt. Ekkor készült a Leselkedő című szobra is, amelynek settenkedő, hajlott testtartása intenzív figyelmet és óvatosságot fejez ki.

Boda Bianka