A talán Nyugat-Magyarországra készült, mai formájában töredékesen fennmaradt festmény legfőbb üzenete a Megváltóval várandós Szent Szűz, a Maria gravida áhítatot keltő bemutatása. Ezt az értelmezést támasztja alá az a kép alapozására készített, a végső formában azonban meg nem festett ecsetrajz, amely Mária hasán mandorlával körülvéve, magzati tartásban, vállán keresztet tartva a születendő Gyermeket ábrázolja. A festmény a személyes vallásos elmélyülést feltehetően templomi környezetben szolgáló önálló táblakép, esetleg egy oltáregyüttes középső eleme lehetett. Gyűjteményünk legkorábbi táblaképének festője a 15. század második évtizedében kiterjedt tevékenységet folytató bécsi nagyműhely alapítójával, első meghatározó egyéniségével azonosítható.
A festménynek a trentói zsinat 1563-ban hozott határozataival összefüggésbe hozható átalakításakor távolították el az eredetileg a bal oldalon látható, József kételyeit ábrázoló jelenetet, amelyből a botra fűzött szalmakalap és a hordócska, a piros drapériarészlettel és a töredékesen maradt nimbusz a képszélen ma is látható.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
