Mátyás király Alexy Károly

Alexy az 1840-es évek első felében Bécsben tanul. Viktória angol királynőről mintázott kis lovasszobra sikert arat és érdekes megrendelést kap: a Habsburg birodalom jeles hadvezéreiről kell egy tizenhat darabból álló sorozatot készítenie. Idehaza a reform országgyűlések és mozgalmak politikai-társadalmi változásokat sürgetnek, előtérbe kerül az ország függetlenségének gondolata és a nemzeti király iránti óhaj. Mindez a nemzeti múlt nagyjaira irányítja a figyelmet, aktuálisnak látszik Mátyás király emlékművének felállítása. Folyik is az országos méretű gyűjtés, Ferenczy István terveket készít, elképzelései azonban túlzottan nagyratörőek és ez megosztja a közvéleményt. Valószínűleg ezek a tények késztetik Alexyt arra, hogy egy magyar hősökből és királyokból álló sorozatot tervezzen s ennek első darabjaként Mátyás királyt megmintázza. A kis álló bronzfigura a reneszánsz uralkodót, a tudományok és művészetek mecénását ábrázolja. Fejét – korona helyett – a győztes hadvezér babérkoszorúja övezi. Kezét kis oszlopszerű, gotizáló, mérműves építményen nyugtatja, melynek mindhárom oldalát allegorikus alakok díszítik. Szerepeltetésükkel a szobrász egyfajta „plasztikus laudációt” valósít meg: Historia, Minerva és Fortuna Mátyás életművét és személyét dicsőítik. Alexy műve az 1844-es pozsonyi országgyűlésen, majd a pesti műkiállításon sikert arat, a bemutatott mintáról bronz példányokat öntenek, de a sorozatra vonatkozó elgondolás meghiúsult.
(Szatmári Gizella)