Negyedhengertagos kőlemez töredéke Sződről

A sződi római katolikus templom bejárati lépcsőjeként használt nagyméretű kőlapra 1953-ban, egy műemléki kiránduláson figyelt fel Csányi Károly. A faragvány ezt követően, 1954-ben a Szépművészeti Múzeumba, majd 1974-ben a mai őrzési helyére, Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményébe került.
A törésvonal mentén két darabból (ltsz. 54.320; ltsz. 54.321) összeillesztett téglatest alakú faragvány elülső, negyedhengertaggal bővített hosszanti oldalát két sorba rendezett palmetták díszítik. A faragvány végei, a hátoldala, valamint a teteje durván faragott, míg az alja, amit a másodlagos felhasználási helyén, a sződi templomban járófelületnek használtak, erősen kopott. E kopás miatt már alig kivehető a negyedhengertag alsó ívszegmensének egykori íve. A törés mentén jelentősen megsérült a faragott kőtömb felülete, míg az előoldalon feltehetően a töréssel összefüggésben mindkét darabon jelentős anyaghiány mutatkozik.
A negyedhengertagot díszítő, két sorba rendezett palmettás kompozíciót felül keskeny, dísztelen perem zárja le. A felső sávban ötágú palmetták helyezkednek el (eredetileg összesen kilenc, ebből hét teljes, egy csonka, egy pedig hiányzik). A kopás miatt lekopott, vagy csak részben kivehető a palmetták tövét összefogó indagyűrű, illetve a palmettákat összekötő, a levelek alatt visszakunkoródó végű indaívek. A nagyfokú kopás miatt a kompozíció félpalmettákból álló alsó sávjából csupán a félpalmetták körvonalai, illetve az indaívekre felkapaszkodó levelek vájatai vehetők ki.
Maga a faragás meglehetően durva, a palmettás dísz arányai pedig kissé nyomottak, ami még inkább szembetűnőbb, ha a sződi faragvány kompozíciós megoldásához és a palmetták kialakításához legközelebb álló veszprémi és pilisszentkereszti faragványokkal vetjük össze. Ez a stiláris kapcsolat határozza meg a sződi palmettadíszes kőlap készítési idejét, melyet a 11. század középső évtizedeire keltezhetünk.
Kutnyánszky Ildikó