| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1900 körül |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 100 x 81,5 cm |
| Leltári szám | 21.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény |
| Kiállítva | Ez a műtárgy nincs kiállítva |
Noha író, zenekedvelő és műkritikus is volt, Jacques-Émile Blanche leginkább portréfestőként vált híressé. A rendkívül tájékozott, intenzív társadalmi életet folytató Blanche évtizedeken át örökítette meg kora művészköreinek legmeghatározóbb alakjait (Proust, Cocteau, Sztravinszkij), emellett több kötetben is megírta az emlékiratait.
Budapesti képén nem egyik előkelő megrendelője látható, hanem a közelben lakó lakatos lánya, Lucie Esnault, aki gyerekkorától a festő rendszeres modellje volt. Lucie éppen olvas. A mögötte álló tükör megkétszerezi alakját, így apró részletként magát a festményen dolgozó Blanche-t is mutatja: a férfi tekintete kísérteties módon ránk szegeződik. A századfordulón készült festményen Blanche lendületesen skiccelte fel a hátteret, laza ecsetkezeléssel adta vissza Lucie finom bőrét, gesztenyebarna hajkoronáját, muszlinruhájának könnyed fodrozódását. A fehér különféle árnyalatait felvonultató paletta a festő Manet és Whistler iránti mély tiszteletéről árulkodik.
Kovács Anna Zsófia
Tóth, Ferenc, Donátorok és képtárépítők. A Szépművészeti Múzeum Modern Külföldi Gyűjteményének kialakulása, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2012, 115., 167. o.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
