Siralomház I. Munkácsy Mihály

Munkácsy Mihály első jelentős műve a még düsseldorfi tanulóévei alatt festett Siralomház, amely a korban népszerű betyárábrázolások romantikával kevert, realista szemléletű feldolgozása. Az 1848-49-es szabadságharc után az osztrák seregbe való besorozás vagy megtorlás elől sok fiatal állt betyárnak. A pusztába menekülő és bujdosó, törvényen kívüli szegénylegények a gazdagok kirablásával biztosították megélhetésüket. A korabeli szokásjog szerint a halálra ítélt betyárt kivégzése előtt meglátogathatták rokonai, ismerősei. A búcsú mellett ez az elrettentés eszköze is volt. Mivel nem egyértelmű, hogy a kép főszereplője ártatlan áldozat vagy bűnöző, az ebből fakadó bizonytalanság különleges érzelmi töltetet kölcsönöz a képnek. A drámai hangulatú festmény komor színvilága, sötét―világos színpárok ellentéteire építő koloritja elmélyült lélektani ábrázolással párosul. A szereplők mozdulatai, arckifejezései, gesztusai az érzelmek egész skáláját: csodálkozást, döbbenetet, sajnálatot, közönyt mutatnak, s arra hivatottak, hogy a nézők érzelmeire is hassanak. Ez a társadalomkritikától sem mentes megközelítés a korabeli francia realizmus hatását mutatja, amiről Munkácsy korai, realista korszakának számos remekműve tanúskodik. A Siralomházat Munkácsy korának egyik legrangosabb nemzetközi kiállítóhelyén, a párizsi Szalonon is bemutatta, ahol azonnal elismerésre és sikerre tett szert: egy tudósítás szerint tömegek tolongtak a kép előtt, számos kritikában cikkeztek róla, kiemelve a kép eredetiségét, és a Szalon egyik érmét is elnyerte. A képet még szinte a festőállványról megvette egy amerikai műgyűjtő, majd közel száz év után külföldi magántulajdonból vásárolta meg a magyar állam. | Krasznai Réka