| Készítés ideje | 1410–1420 között |
|---|---|
| Tárgytípus | szobor |
| Anyag, technika | hársfa, festett, aranyozás nyomaival |
| Méret | 169,5 × 48 × 27,5 cm |
| Leltári szám | 52.653 |
| Gyűjtemény | Régi Magyar Gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Földszint, Templomok ékességei – Gótikus művészet Magyarországon 1300–1500 |
A finom és mégis nagyvonalú faragás, az arányos testfelépítés, a nemes arckifejezés a női szent szobrát a Magyarországon Luxemburgi Zsigmond uralkodása idején virágkorát élő lágy stílus legjelentősebb emlékei közé emelik. Az S vonalban hajló alak és a dekoratív redőformák e stílus legfőbb formai jellemzői. Dorottya kezében a mennyei vőlegény kertjéből rózsákkal és almákkal csodálatos módon megtöltött kosár látható. A szobor festése szinte teljesen elpusztult, a középkori színezés a restaurátori kutatás után vált ismertté: a ruha és köpeny aranyozott volt, a bélés azurit. Az arcpírból mélyrózsaszínt sikerült feltárni, míg a kosár sárgászöld volt.
A Gömör megyei település templomában előkerült szobor az Alexandriai Szent Katalint ábrázoló párdarabjával, feltehetően egy Madonnát közrefogva, esetleg más szentek társaságában egy szárnyasoltár szekrényében állhattak. A 15. század első negyedében, Közép-Európában nagyon ritkának számító, nagyméretű oltárnak a felső-magyarországi régióban megtalálható eredeti felállítási helyét talán a kassai Szent Erzsébet-templom szentélyében kereshetjük.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
