En
Vissza a találatokhoz

Szent László király ismeretlen helyről

Készítés ideje 1500 körül
Tárgytípus szobor
Anyag, technika hársfa, festett, aranyozás nyomaival
Méret

106,5 × 32 × 21 cm

Leltári szám 55.895
Gyűjtemény Régi Magyar Gyűjtemény
Kiállítva Magyar Nemzeti Galéria D épület, Első emelet, Késő gótikus szárnyas oltárok

A leggyakrabban ábrázolt magyar királyszentek – az államalapító, bölcs István és az elsősorban a hódításokban jeleskedő lovag, László – kecses, szinte tánclépésként jellemezhető mozdulattal lépnek egyik lábukkal előre, s fordulnak egész testükkel kissé oldalra, egymás felé. Egykor minden bizonnyal egyazon – a szobrok méretéből következtethetően kisebb méretű –, szárnyas oltár szekrényében állhattak. Az egyik oldalukon feltűnően zárt kompozíciójú, határozott függőlegesekkel határolt szobrok talán egy Madonna-ábrázolást fogtak közre. Feltehetően jogart és az országalmát tartottak, a kezek azonban hiányoznak, csupán István király balja maradt épen. Mindketten teljes lovagi páncélzatot, valamint hosszú, a belső oldalon virtuóz technikai tudással, bravúros változatossággal megfaragott palástot viselnek. A 15. század végére immár konvencionálissá váló ikonográfiai típusoknak megfelelően a királyokat nemcsak különböző temperamentum, hanem eltérő életkor is jellemzi. E sajátosságok a kitűnően mintázott arcokról olvashatóak le. A gyönyörű megformálású, hullámokból és csigákból komponált haj és szakáll hatásosan keretezi a markáns, az idősebb király esetében sűrű, mély, ráncoktól szabdalt, a fiatalabbnál finoman modellált arcot, s emeli ki a szuggesztív tekintetet.

A Régi Magyar Gyűjtemény legkitűnőbb alkotásai közé tartozó szobrok nagy valószínűséggel a Szepességből származnak. Mesterüknek tulajdonítható ugyanis számos ehhez a vidékhez köthető, hasonló kvalitású, méretű és funkciójú szobor – köztük az ugyancsak múzeumunkban őrzött, szaltvini (Slatvina, ma Szlovákia) eredetű Keresztelő Szent János. A szobrász egy nagyobb, stiláris szempontból sokszínű műhely tagjaként, az 1500 körüli években kiemelkedő jelentőségű és művészi színvonalú alkotásokon dolgozott Besztercebányán (Banská Bystrica, ma Szlovákia), illetve a város környékén. Az ebbe a körbe tartozó, legjelentősebb alkotások a zólyomszászfalvi (Sásová, ma Szlovákia) Remete Szent Antal-templom főoltárának, valamint Szent Ilona és Szent Egyed tiszteletére szentelt mellékoltárának szekrényszobrai és a besztercebányai plébániatemplom monumentális, kőből faragott Krisztus az Olajfák hegyén-kompozíciója, továbbá az ottani, felirattal 1504-re keltezett, Szent Borbála-kápolna félalakos konzolfigurái.

Bibliográfia

Radocsay, Dénes, A középkori Magyarország faszobrai, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967.

Ungarische Nationalgalerie Budapest: Alte Sammlung, Corvina Kiadó, Budapest, 1984.

The Hungarian National Gallery: The Old Collections, Corvina Kiadó, Budapest, 1984.

A Magyar Nemzeti Galéria régi gyűjteményei, Corvina Kiadó, Budapest, 1984.

Marosi, Ernő – Mikó, Árpád – Ács, Pál – Galavics, Géza, Mikó, Árpád – Sinkó, Katalin (eds.), Történelem-kép: Szemelvények múlt és művészet kapcsolatából Magyarországon:Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában, A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3, Magyar Nemzeti Galéria; Pannon GSM, Budapest, 2000.

Szépművészeti Múzeum: Remekművek az ókortól a 18. század végéig, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019.

Museum of Fine Arts: highlights from the collection, Szépművészeti Múzeum, Budapest, 2019.

A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.

Kiállításaink közül ajánljuk