Szent Miklós-oltár a jánosréti Szent Miklós-templomból

A Szent Miklós-oltár a Mátyás-kori bányavárosi művészet jelentős alkotása. A közkedvelt szent oltárszekrényben álló szobrát püspökfigurák, valamint Szent Péter és Pál apostolok alakjai fogják közre. Az első képen Miklós hozományként aranygolyókat dob az elszegényedett nemes alvó lányainak szobájába. Ez az esemény a mai napig élő Szent Miklós napi ünnep, a megajándékozás szokásának forrása. A hajósok védőszentjeként ő segítette meg a tengeren viharba jutott utazókat, a bankárok védelmezőjeként pedig közreműködött a hamisan esküdő adós leleplezésében. A jobb szárny bal felső képén egy kifosztott zsidó megostorozza a kereskedők és utazók oltalmazójaként is tisztelt Miklós szobrát, amit azért állíttatott, hogy távollétében vagyonát őrizze. A tolvajok azonban a Szent közbenjárására visszajuttatták a kincset jogos tulajdonosának, és önként vállalták a bűnhődést is. A felhők közül aláereszkedő Miklós ragadta meg a hóhér kardját, hogy megakadályozza három ártatlan ifjú kivégzését, míg az utolsó jelenet a sírjához sereglő zarándokokat mutatja. Az oltárszárnyaknak ez egyházi év hétköznapjain látható, külső oldalát a Krisztust az Olajfák hegyén, valamint a Kálváriát ábrázoló festmények díszítik.

A Szent Miklós-oltár festője az egyik leggazdagabb alsó-magyarországi bányavárosban, Körmöcbányán dolgozott, egy nagy létszámú, jelentős megrendeléseket teljesítő műhely élén állt. Műhelytársaival együtt készíthette az 1470-es évekre keltezhető, garamszentbenedeki Kálvária-oltárt, amelyet az esztergomi Keresztény Múzeum őriz. Közvetlenül műhelyéhez köthető a Magyar Nemzeti Galéria tróntermi kiállításán látható, felirattal 1483-ra keltezett cserényi Szent Márton-oltár, míg a jánosréti templomból való Szűz Mária és Szent Katalin-, valamint Passió-mellékoltárok táblaképei a műhely távolabbi stiláris kisugárzásának a Szent Miklós-oltárral szinte egykorú tanúi.