Tájkép Tivoli mellett szüretelőkkel id. Markó Károly

Id. Markó Károlynak a 17. századi klasszicizmusból táplálkozó tájképfestészete meghatározó szerepet játszott Magyarországon a hazai művészet elismertetéséért folytatott küzdelmekben. Első gyűjtői ugyanis a Tudományos Akadémia, a Nemzeti Múzeum és a nemzeti művelődés fő támogatói voltak, akik éppen Markó festészetében érezhették meg a végre egyetemes művészeti értékekkel bíró és annyira vágyott nemzeti művészet megszületését. A festmény a Tudományos Akadémia alapítását komoly összeggel támogató gróf Károlyi István megrendelésére készült. Károlyi több Markó-képet is őrzött fóti kastélyában, s az ő nevéhez fűződik a fóti templom építése is. Markó 1843-ban előleget kért a gróftól a képre, amelyet a helyszínen, a Rómához közeli Tivoliban festett meg. Tivoli, az ókori Tibur, Hadrianus nyaralója, Maecenas villája, a reneszánsz Villa d’Este és az Aniene folyó majd 100 méteres vízesése miatt a 19. századi festők és művészek kedvelt úti célja volt. Markó kései korszaka legreprezentatívabb képeinek legfeltűnőbb motívuma az éppen lenyugvó nap széles, vastag ecsetvonásokkal fölhordott korongja. Ezt a megoldást először ezen a képén alkalmazta 1846-ban. E nagy méretű késői festményeken a szemben lenyugvó nap hangsúlyos, kitüntetett szerepet játszik, s mivel tudjuk, hogy 1843-ban Markó romló látása miatt költözött el Pisából, ez az újfajta napfestészet a gyengülő látású művésznél talán egyfajta öngyógyító napfényterápiaként is értelmezhető. | Bellák Gábor