| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1876 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 91,7 × 63 cm |
| Leltári szám | 3722 |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria B épület, Első emelet, 19. századi művészet – Változatok a realizmusra. Munkácsytól Mednyánszkyig |
Paál László 1873 tavaszán telepedett le Barbizonban, ahová azóta vágyakozott, amióta az 1869-es müncheni nemzetközi kiállításon meglátta a Párizs közeli hatalmas erdőség szélén dolgozó művészek tájképeit. Már kiforrott festői karakterrel érkezett a művésztelepre, így egyik ottani hírességnek sem lett az epigonja. Míg hollandiai képein széles rálátással ábrázolta a kiválasztott természeti részleteket, a fontainebleau-i erdőben ― mint ezen a fő művén is ― a közelről megfigyelt erdő belsejét festette. A fénypászmák sodró ritmusukkal a mélybe vonzanak: a fák sűrűjében is hatalmas térélmény, a természet végtelensége észlelhető. Akárcsak szerencsésebb sorsú barátját, Munkácsy Mihályt, a tragikusan fiatalon elhunyt Paált is mindig megnyugtatta az erdő misztikus varázsa ― általa a természetben szerteáradó teremtő akaratra is ráérzett. Fény utáni sóvárgásában gyakran ábrázolta a fák közé behatoló napsugár által keltett fénytüneményeket, szín- és valőrváltozásokat. Egy-egy kedvelt részlethez többször visszajárt, hogy különböző napszakokban, más-más megvilágítás mellett rögzíthesse a látványt. Bár e módszerével, mint a színes árnyékok alkalmazásával és sok egyéb stíluselemével is, az impresszionistákhoz közeledett, sosem mondott le arról, hogy egyéni érzéseit a tájra kivetítse, és ezáltal mély érzelmekkel telítse. | Szinyei Merse Anna
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
