Barabás Miklós az 1830-as évektől kezdve divatos arcképfestőként nagy népszerűségre tett szert. 1840-ben Pesten telepedett le, és anyagi gondoktól mentesen a festészetnek szentelhette magát.
Az 1845-ös pesti műkiállításon bemutatott Vásárra induló román család a magyar életképfestészet egyik első alkotása. A mű képi előzményei azok a 18. század vége óta kedvelt néprajzi témájú metszetek voltak, amelyek a Habsburg Birodalom területén élő népcsoportok jellegzetes viseleteit ábrázolták. Barabás is nagy gondot fordított a néprajzi részletek pontos bemutatására, és a festményen szűkebb hazájának, Erdélynek lenyűgöző tájait jelenítette meg. A kép békés, melankolikus hangulatot áraszt, témájában a vidéki embereket és életüket eszményítő felfogás nyilvánul meg. Mivel a korszak közgondolkodása a parasztokat „romlatlan” embereknek tekintette, a népi életképek figurái gyakran egy idill szereplőinek tűnnek, így Barabás festményén is.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
