Vésett kőlap Jákob alakjával Pécsről

Álló téglalap alakú, keskeny kőlap homlokoldalán egy keretbe foglalt árkádszerű fülkében álló férfi alakjával. A faragványt Pécsett a püspökvárban, a földben találták meg 1773-ban. 1873/74-ben a Magyar Nemzeti Múzeum Régiségtárába, 1936/39-ben a Szépművészeti Múzeumba, majd 1974-ben a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe került.
A faragvány sárgás árnyalatú, szürkés erezetű márványból készült, feltehetően Sophianae egyik importált kőanyagú síremlékének az átfaragásával. A pécsi illetőségű, másodlagosan átfaragott római márványok között ez az egyetlen, ami figurális ábrázolást hordoz.

A kőlap a mai állapotában sérült, illetve hiányos: az álló alak jobb alsó része, a keret bal oldala, valamint a kőlap homlokoldalának az alsó sarkai sérültek, illetve hiányoznak, míg a keret jobb oldali részét utólag ferdén lefaragták. A felületen további kopásnyomok és kisebb sérülések láthatók. A kőlap eredeti alsó díszítése és kiterjedése ismeretlen. A kőlap hátoldala simára faragott és dísztelen, ép szélei lekerekítettek. Hossztengelyében két utólag kialakított furat helyezkedik el, illetve az alsó szegmensben két, nem szimmetrikusan kialakított vésett lyuk, az egyikben fémcsap maradékával.

A kőlap csiszolt homlokoldala egy előkelő ruhát viselő, álló férfit ábrázol, aki egy árkádszerű fülkében (keretben) áll, melyet körben felirat díszít. A félköríves záradék fölött egy-egy ívháromszög helyezkedik el (a bal oldalinak csak a körvonala látszik), a jobb oldali, épebb darabon egy középen furattal ellátott négyzetes formájú, virágszerű díszítéssel. Az íves keretet befoglaló, négyszögletes külső keret keskenyebb a belsőnél, és a kőlap körvonalait követi.

A két keret, valamint a figura és a belső keret között a háttér mély és durván eldolgozott, amit egykor különböző színes kövekből összeállított berakások díszítettek. Feltehetően ez a technika (kőinkrusztáció) indokolta az anyagválasztást. A figurát és a feliratokat egyenes vonalú, határozott, de nem túl mély véséssel alakította ki a szobrász. A szemből, a feje körül dicsfénnyel ábrázolt férfi ovális arcát stilizált göndör haj veszi körül. Testén háromrétegű ruhát visel: legalul bő inget, felette derékban buggyosodó és félköríves, díszes nyakkivágású tunikát, míg legfelül a karjain és a vállain lazán aláomló köpenyt. A ruhák aljai redőzöttek, melyet sematikusan ismételt geometrikus vonalak jeleznek, míg a ruharedőket V alakú vonalak, valamint alattuk kettős kis félkörívek. Mindkét motívum, valamint a ruházat egyes részletei is visszaköszönnek a pécsi székesegyház 12. századi kriptahomlokzatát és a kripta fölött elhelyezkedő, megemelt szentély mellvédjét díszítő nagyszabású Utolsó ítélet / Feltámadás kompozíció figurális ábrázolásain, többek között a Magyar Nemzeti Galéria Régi Magyar Gyűjteményében őrzött Angyaldomborművön (ltsz.: 55.985). A férfi karjai könyökben behajlanak, kifordított, nyitott tenyereit a mellkasa elé emeli. Nyújtott, lefelé álló, kettős vonalpárral jelzett, cipőbe bújtatott lábfejei kissé esetlenek és csonkák, s miként a dicsfény, a köpeny jobb szára, valamint a bal könyök, ezek is érintik a keretet.

A figurát körülvevő árkádszerű keret vésett felirata „+ˑNVLLVS ˑ MIRETVR […] VT / HVIC ˑ CVR ˑ BENEDICTIO ˑ DETVR ˑ” („Senki ne csodálkozzon, hogy mért kapta meg az áldást”) bár sérült, de egyértelmű az ószövetségi Izsák történetére való utalás, aki a két gyermeke közül a másodszülött Jákobot áldotta meg elsőszülöttjeként. Mindkét fiú neve („IACOB”, illetve „ESAV”) szerepel a kőtömbön, az előbbié a kőlap felső peremén, az utóbbié az árkádos keret alján. Noha az ábrázolt férfit korábban Izsákkal is azonosították, a feliratban szereplő „HVIC” szóból kitűnik, hogy a kőlapon az atyai áldás kedvezményezettje, a kezeit imára emelő Jákob szerepel. Mivel a történetet csak meglehetősen ritkán ábrázolták a 12–13. században, és akkor is csak apologetikus képciklus részeként, jobbára ötvöstárgyakon, ezért feltételezhető, hogy ebben az esetben is egy allegorikus tanítást hordozó monumentális programról lehetett szó.

A kő formája, az alkalmazott szobrászati technika, valamint a keretbe foglalt árkádos ábrázolás együttesen arra utalnak, hogy a faragvány, illetve a tervezett egész konstrukció technikai és típusbeli előképe az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház nyugati, az utókor által csak Porta speciosának („ékes kapunak”) nevezett kapuja lehetett. A korábban számos félreértelmezést okozó Ézsau név szerepeltetése az alsó kereten egy egymás fölött, párokba rendezett képciklus részeként értelmezi a faragványt, ami szintén megfelel az esztergomi előképnek. Mindazonáltal egy ilyen kapu felállítására nincsenek sem régészeti, sem tárgyi bizonyítékaink Pécsett, és (még ha el is készült) ez a kőtömb lehet az egyetlen ismert figurális darabja.

A kőfaragvány bár kvalitásában szerényebb a többi pécsi figurális ábrázolást hordozó faragványnál, de a Jákob alakján felismerhető stílus- és formajegyek egyértelműen ezekhez, s ezáltal a pécsi román kori székesegyház nagyszabású szobrászati díszítésein dolgozó műhely(ek)hez kötik. Az esztergomi kapuval fennálló szoros kapcsolat miatt a faragvány a pécsi székesegyház építésének talán a legutolsó fázisában, a 12. század utolsó harmadában készülhetett.

Kutnyánszky Ildikó