| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1958 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, farostlemez |
| Méret | 60,7 x 87,8 cm |
| Leltári szám | 576.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni gyűjtemény |
| Kiállítva | A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban |
Josef Albers a geometrikus absztrakció legfontosabb képviselői közé tartozik, képzőművészeti tevékenységétől elválaszthatatlan nagy hatású pedagógiai munkássága. Az 1920-as évektől a Bauhausban, ennek bezárása után pedig rangos amerikai egyetemeken – Black Mountain College, Harvard, Yale – oktatott. Színelméleti kurzusait 1963-ban a Színek kölcsönhatása című könyvében foglalta össze.
A Világosszürke házfal szorosan összefügg Albers elméleti kutatásaival. Előzménye az Adobe, azaz Vályog című sorozat, amelynek gondolata Mexikóban született, 1947-ben. Színvariációk hosszú sora ez, ugyanarra az egyszerű, fekvő és álló téglalapokból komponált geometriai mintára, a puritán mexikói vályogházak stilizált formájára. A színek és a formák kölcsönhatásai mozgásba hozzák a statikusnak tűnő kompozíciót. A két “ablak” olykor közeledni, máskor távolodni látszik. A képsíkok, színmezők végtelennek tűnő mély térként nyílnak meg, majd szilárd házfalként zárulnak be. Ez a sorozat folytatódik itt is, és bár az izzó vörösöket, a hideg mélykékeket ezúttal a szürke különféle árnyalatai váltják fel, a látvány intenzitása mégsem csökken.
Albers meditációs objektumnak tartotta képeit, amelyek az emberi észlelés mikéntjére kérdeznek, aktivizálják a látást, “szemet nyitnak”. Jól példázza ezt a Világosszürke házfal is, mely a tekintet és a képfelület incselkedő játékát hívja életre, ahogy ars poétikus versében a művész fogalmaz: “A művészet nem arra való, hogy ránézzünk / a művészet tekint ránk”.
Fehér Dávid
