| Alkotó | |
|---|---|
| Kultúra | francia |
| Készítés ideje | 1879 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | 64,5 x 81 cm |
| Leltári szám | 266.B |
| Gyűjtemény | 1800 utáni gyűjtemény |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria D épület, Első emelet, Delacroix-tól Vasarely-ig – Válogatás a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményéből, Barokk kiállítóterem |
Monet 1878 nyarán költözött családjával Vétheuil-be. Három és fél éves itt-tartózkodása családi tragédiákkal terhelt periódus volt életében. Egy mély szakmai válságon és a személyes nehézségeken felülemelkedve, végül is a Vétheuil-ben töltött időszak kulcsfontosságú periódusként rögzül Monet művészi fejlődésében: betetőzése volt az atmoszférikus fényjelenségek érzékelhetővé tétele irányába tett kísérleteinek.
A Szajna-parti kisvárosba költözve a nyugodt vidéki táj színeinek és fényeinek finom átmeneteire összpontosított. Számos látképet készített lakhelye közvetlen környékéről, a ház körüli gyümölcsösökről, a városról a folyópart felől. Az 1879 tavaszán festett Virágzó szilvafákon semmi nem érződik a megpróbáltatásokból, ekkoriban festett képeinek derűje ellentmond a reménytelen családi körülményeknek. Az ecsethúzások szinte a levegő hullámzását követik a fák között, fel a lágy hajlatú dombtetőre. A néző tekintetének tudatos aktivizálása így a mozgás illúzióját fokozza a képen, és a napsütötte táj derűs impressziója vibráló elevenséggel töltődik.
Tóth Ferenc
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
