| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1911 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, fa |
| Méret | képméret: 102 × 194 cm |
| Leltári szám | 6077 |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Második emelet, Modern idők – Magyar művészet a Millennium és a II. világháború között, U-alak |
Kriesch Aladár a magyar szecessziós művésztelep megalapítójaként 1901-ben telepedett le Gödöllőn. Egy jellegzetesen magyar stílus kialakítását tűzte ki célul, és követendő példaként a preraffaeliták romantikus historizmusát állította. A vágyott nemzeti művészet megteremtésekor számára elsősorban a legendákban élő magyar történelem szolgáltatta a témákat, képein a népművészeti motívumokkal elegyített szecessziós formanyelv érvényesül.
A gödöllőiek középkorkultusza tükröződik a Zách Klára történetét feldolgozó két nagyméretű táblaképén, melyeken a 14. századi magyar történelem egyik tragikus eseményébe avatja be a nézőt. A legenda szerint Klára édesapja, Zách Felicián az Anjou-házi uralkodóra támadt lánya meggyalázása miatt, és e tettéért egész családja életével fizetett. Az ármányt és a csábítást a festmény bal oldalán álló királyné és öccse, Kázmér képviseli, míg tőlük elkülönülve az udvarhölgyek kecses társaságában látjuk az áldozatul eső fiatal nőt, a szépség és tisztaság jelképét. A dekoratív körvonalakkal megrajzolt lánycsoport művészettörténeti előképe Botticelli Primaverája volt.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
