| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1907 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 200 × 192 cm |
| Leltári szám | 93.25T |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Második emelet, Modern idők – Magyar művészet a Millennium és a II. világháború között, Csontváry pihenő |
Élettörténete, festői elhivatottsága és egyéni hangú, küldetéstudatos művészete okán Csontváry Kosztka Tivadar a magyar festészet emblematikus figurája. A korábban patikusként tevékenykedő festő negyvenéves múlt, amikor 1894-ben Münchenben rendszeres művészi tanulmányokat kezdett. Ezt követően egyre többet utazott, hogy festészete számára megtalálja a „nagy motívumot”. Libanonban készült cédrusképei, így a Zarándoklás is, az életmű kulcsdarabjai. Jelképes erejük egyfelől önvallomásos jellegükből fakad, a két cédruskép rejtett önarcképként is felfogható, másfelől általánosabb szimbólumként is értelmezhetők. A Csontváry korában népszerű, az ezeréves cédrusfákhoz kapcsolódó elképzelés szerint a cédrusok kitüntetett szerepet játszottak az ősmagyar mitológiában, így a kép témaválasztásában sajátos nemzeti program is megfogalmazódott. A művész világszemléletét festéstechnikája is tükrözi: a földi régiók mozgalmasságát pasztózusan felhordott festékkel érzékeltette, az égi régiók felé haladva egyre összefüggőbb és simább felületeket festett.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
