Élettörténete, festői elhivatottsága és egyéni hangú, küldetéstudatos művészete okán Csontváry Kosztka Tivadar a magyar festészet emblematikus figurája. A korábban patikusként tevékenykedő festő negyvenéves múlt, amikor 1894-ben Münchenben rendszeres művészi tanulmányokat kezdett. Ezt követően egyre többet utazott, hogy festészete számára megtalálja a „nagy motívumot”. Libanonban készült cédrusképei, így a Zarándoklás is, az életmű kulcsdarabjai. Jelképes erejük egyfelől önvallomásos jellegükből fakad, a két cédruskép rejtett önarcképként is felfogható, másfelől általánosabb szimbólumként is értelmezhetők. A Csontváry korában népszerű, az ezeréves cédrusfákhoz kapcsolódó elképzelés szerint a cédrusok kitüntetett szerepet játszottak az ősmagyar mitológiában, így a kép témaválasztásában sajátos nemzeti program is megfogalmazódott. A művész világszemléletét festéstechnikája is tükrözi: a földi régiók mozgalmasságát pasztózusan felhordott festékkel érzékeltette, az égi régiók felé haladva egyre összefüggőbb és simább felületeket festett.
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
