| Alkotó | |
|---|---|
| Készítés ideje | 1861 |
| Tárgytípus | festmény |
| Anyag, technika | olaj, vászon |
| Méret | képméret: 95 × 158,5 cm |
| Leltári szám | 3205 |
| Gyűjtemény | 19–21. századi Gyűjtemény / Festészeti Osztály |
| Kiállítva | Magyar Nemzeti Galéria C épület, Első emelet, 19. századi művészet – A reformok korától a századfordulóig, U-alak |
A magyar táj szimbólumává lett gémeskutas alföldi táj a költészetben Petőfi Sándor és Arany János verseiben, a festészetben pedig eleinte főként Lotz Károly viharospuszta-ábrázolásain keresztül vált népszerűvé. A téma kettős szimbolikája a 19. és 20. században egyaránt nyomon követhető: egyrészt a „magyar ugar” lomha sivárságának, másrészt határtalan végtelensége folytán a magyarság letörhetetlen szabadságvágyának kifejezéseként. Lotz Károly, a bécsi tanulmányait követő korai sikerei után hazatért fiatal festő meglepő frissességgel fogott a hazai táj ábrázolásához. Viharos képei ugyan zömmel még a romantikában gyökereznek, de drámaisága, változatos komponálásmódja és főként természetes színei a realizmushoz közelítik festészetét. Különösen fogékony volt a széles távlatú tájakra boruló hatalmas mennybolt atmoszferikus jelenségeire; jellegzetesen tudta megragadni a plasztikusan gomolygó felhőket, a lovakat, a pusztai ember sajátos életérzését. | Szinyei Merse Anna
A folyó kutatások miatt a műtárgyra vonatkozó információk változhatnak.
